Már én is unom, annyiszor dohogtam azon, hogy olyanokat ültetnek egy-egy szakterületet irányító bársonyszékbe, akiknek halvány gőzünk sincs, mivel is kellene foglalkozniuk.
2014. március 09., 20:272014. március 09., 20:27
Szó nélkül mégsem bírom ki a tanügyminiszter legújabb „gyöngyszemét”: ünnepélyesen bejelentette, hogy pénz nem lévén, az úgynevezett szimulálásokon közreműködő tanerőket nem tudják a záróvizsgákhoz hasonlóan fizetni, ezért majd szabadnapokat fognak kapni cserébe. Nem tudom, hogy ennek a tárcavezető fiatalembernek mi az alapmestersége, de feltehetőleg valami nagyon-nagyon egyéni ügyködés, hirtelen nem is tudok kellő példát előkapni, de mindenképpen olyasmiről lehet szó, amit szabadidő címén mindenféle fennakadás nélkül abba lehet hagyni.
Vagyis becsukja az egyszemélyes irodáját, leállítja a házi bütyköldéjét, elzár ezt, lekattint azt, kiürít emezt – a világ nem dől össze, senki más munkáját nem akadályozza, egyszóval azt csinál, amit akar. De a tanügy nem így működik: ott, ha az év végi vizsgák anyagát tanítók szabadnapra mennek, akkor bizony óhatatlanul lyukak keletkeznek az órarendben. Máris mondom a példát: tízig nincs gond, de tíztől tizenegyig, teszem azt, lyukas lesz a románóra, másnap esetleg egymás után két lyuk is tátong, mert tizenegytől egyig matek van és magyar. Körülbelül így nézne ki a hét öt napja, mindenki tudja saját tapasztalatból.
Ahogy azt is, mennyire kreatív a diákság, ha lyukasórát „orront”: már az első szünetben megkeresik azt a tanárt, akivel a lyuk után lenne órájuk, és rázendítenek: nem lesz matek és magyar, ne tartsunk már kémiát sem, úgyis csak zajonganánk azon a két üres órán. Inkább elmegyünk előtte, jó? Két lehetőség van: a tanár azt mondja, menjenek, boldogan megköszönik, és még visszaszólnak, hogy beszéljen a portással, engedje ki őket időnek előtte. A másik, hogy ragaszkodik az órájához. Ógás-mógás, de elfogadják. A következő alkalomkor pedig a tanár már nem ragaszkodik olyan nagyon a saját órájához.
Hát így fog festeni a „zseniális” miniszteri ötlet a gyakorlatban. Illetve volna még egy variáns: a szabadnapokat szombaton és vasárnap „bepótolni”! A vizsgaszimuláláson eljátszott javítást tehát nemhogy megfizetnék, még büntetés is járna érte. Okos! Kár, hogy a minisztériumban lebzselő papírmozgató hadból egy olyan nem akad, aki rászólna a főnökére, állítsa le a csúcsra járatott lyukasóra-termelést!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!