Temetnék az etnopolitikát

Merthogy a szerzők szerint léteznek ennél sokkal lényegesebb gondok, amelyekkel a közösség szembesül, ilyenek például a szociális kérdések, a nemek közötti egyenjogúság, az egyedülálló szülők, az „ökológiai krízis” vagy éppenséggel a gyermekek szexuális kizsákmányolásának ügye. Úgyhogy az RMDSZ-nek minden egyebet prioritáslistája élére kell sorolnia, kivéve a „rommagyar etnicizmust”, az etnopolitikát, merthogy „mirejóaz”…

A vita egyáltalán nem új keletű, az RMDSZ-en belül tulajdonképpen már megalakulása után eltértek a vélemények, hol legyen a szövetség politikájának súlypontja: a kisebbségi létből fakadó sajátos kérdések vagy az általános, valamennyi állampolgárt érintő problémák megoldása.

– merült fel sokszor egyfajta dilemmaként, kísérletet téve valamiféle fontossági sorrend felállítására. De ez a dilemma tulajdonképpen nem is volt számottevő, hiszen mérsékeltek és radikálisok, kurucok és labancok, konzervatívok és balliberálisok abban megegyeztek, hogy kardinális kérdés kiharcolni, bővíteni a romániai magyar kisebbség jogait, ezzel egy időben hozzájárulni az életszínvonala emelkedéséhez, a nézeteltérések jobbára abban merültek ki, hogy milyen út vezet ide, milyen politikai eszközöket kell alkalmazni.

A szocpolitika vs. etnopolitika gumicsontján hosszan el lehetne rágódni, ám ez a kísérlet meddő vitát eredményez.

Ha egy párt vagy szervezet önmeghatározásában a földrajzi-állami „koordináta” után rögtön az etnikai identitás rögzítése következik a sorban, akkor magától értetődő, hogy ez alapvetően meghatározza az alakulat csapásirányát. Nem azzal van baj, hogy az RMDSZ etnopolitikát folytat, hanem hogy éppenséggel számos kezdeményezéssel, eredménnyel adós a romániai magyarság nyelvi, kulturális identitásának megőrzését célzó intézkedések terén, a közösséggel szembeni hátrányos megkülönböztetések megszüntetése érdekében.

Egyébiránt az RMDSZ-t az etnopolitikától távol tartani igyekvő törekvések kísértetiesen hajaznak azokra a rendszerváltás óta számtalanszor felbukkanó többségi vélekedésekre, miszerint Romániában nincs létjogosultságuk az etnikai alapon szerveződő pártoknak, politikai alakulatoknak.

De tévedés lenne azt hinni, hogy ez a kizárósdi-betiltósdi csakis a szélsőségesen nacionalista román politikusok ismérve. Dehogy, román demokratikus pártok számtalan politikusa, továbbá véleményformálók részéről is hallottuk már, mekkora balgák vagyunk mi, romániai magyarok, amikor az RMDSZ-re (vagy más magyar pártra) szavazunk, holott nem ez szolgálja az érdekünket, hanem az, ha felszámoljuk saját politikai szervezeteinket, betagozódunk a román szociáldemokrata, liberális, demokrata, keresztény-konzervatív, haladó pártba, és ott majd jól ellátják az érdekvédelmünket.

Na, attól őrizzen meg bennünket...