Temetnék az etnopolitikát

2024. április 30., 20:492024. április 30., 20:49

Kisebb össztűz alá került az RMDSZ a június 9-én (összevonva) rendezendő helyhatósági és európai parlamenti választások kampányára ráfordulva, egészen pontosan az alakulat politikai irányvonala került kifogás tárgyává.

Értelmiségiek egy csoportja – egyetemi oktatók, publicisták, köztük volt RMDSZ-es parlamenti képviselő – a Transtelex portálon közzétett eszmefuttatásukban azt bizonygatják, mekkora tévedés az RMDSZ részéről, hogy az etnikai-nemzetiségi kérdést helyezi előtérbe.

Az etnopolitikával szembeni berzenkedés eredője Csoma Botondnak, az RMDSZ szóvivőjének, Kolozs megyei parlamenti képviselőjének nemrég tett kijelentése, miszerint nincs alternatívája az etnikai politizálásnak az erdélyi magyarság esetében. A kolozsvári politikus alakulata közgyűlésén azzal érvelt: „amíg Romániában, Erdélyben megtörténhet, hogy valakit (és itt konkrétan a lugosi tornászfiút ért inzultust említette) nemzetisége miatt hátrányos megkülönböztetés ér, addig „nem engedhetjük meg magunknak úri huncutságból, hogy átmenjünk az ideológiák terére”. Csoma azt is hozzáfűzte, hogy az etnikai probléma nincs megoldva Romániában.

Ennek kapcsán indult el az RMDSZ-t célzó bírálatözön. Ennek lényege dióhéjban a következő:

az RMDSZ tévúton jár, amikor etnikai alapállásból közelíti meg az erdélyi, romániai magyar közösség legégetőbb problémáit, mintha a nemzetiségi kérdés lenne a legfontosabb.

Merthogy a szerzők szerint léteznek ennél sokkal lényegesebb gondok, amelyekkel a közösség szembesül, ilyenek például a szociális kérdések, a nemek közötti egyenjogúság, az egyedülálló szülők, az „ökológiai krízis” vagy éppenséggel a gyermekek szexuális kizsákmányolásának ügye. Úgyhogy az RMDSZ-nek minden egyebet prioritáslistája élére kell sorolnia, kivéve a „rommagyar etnicizmust”, az etnopolitikát, merthogy „mirejóaz”…

A vita egyáltalán nem új keletű, az RMDSZ-en belül tulajdonképpen már megalakulása után eltértek a vélemények, hol legyen a szövetség politikájának súlypontja: a kisebbségi létből fakadó sajátos kérdések vagy az általános, valamennyi állampolgárt érintő problémák megoldása.

Autonómia vagy aszfalt, anyanyelvhasználat vagy csatornázás

– merült fel sokszor egyfajta dilemmaként, kísérletet téve valamiféle fontossági sorrend felállítására. De ez a dilemma tulajdonképpen nem is volt számottevő, hiszen mérsékeltek és radikálisok, kurucok és labancok, konzervatívok és balliberálisok abban megegyeztek, hogy kardinális kérdés kiharcolni, bővíteni a romániai magyar kisebbség jogait, ezzel egy időben hozzájárulni az életszínvonala emelkedéséhez, a nézeteltérések jobbára abban merültek ki, hogy milyen út vezet ide, milyen politikai eszközöket kell alkalmazni.

A szocpolitika vs. etnopolitika gumicsontján hosszan el lehetne rágódni, ám ez a kísérlet meddő vitát eredményez.

Egy nemzeti kisebbség érdekvédelmére szegődött politikai alakulaton számon kérni, hogy miért folytat etnikai politikát annyit tesz, mint felelősségre vonni a cipészt, hogy miért javít lábbelit, vagy a fodrászt, hogy miért nyír frizurát.

Ha egy párt vagy szervezet önmeghatározásában a földrajzi-állami „koordináta” után rögtön az etnikai identitás rögzítése következik a sorban, akkor magától értetődő, hogy ez alapvetően meghatározza az alakulat csapásirányát. Nem azzal van baj, hogy az RMDSZ etnopolitikát folytat, hanem hogy éppenséggel számos kezdeményezéssel, eredménnyel adós a romániai magyarság nyelvi, kulturális identitásának megőrzését célzó intézkedések terén, a közösséggel szembeni hátrányos megkülönböztetések megszüntetése érdekében.

Egyébiránt az RMDSZ-t az etnopolitikától távol tartani igyekvő törekvések kísértetiesen hajaznak azokra a rendszerváltás óta számtalanszor felbukkanó többségi vélekedésekre, miszerint Romániában nincs létjogosultságuk az etnikai alapon szerveződő pártoknak, politikai alakulatoknak.

C. V. Tudortól Gheorghe Funaron át George Simionig megannyi politikus hangoztatta nyíltan, hogy nincs helye a politikai palettán a nemzeti kisebbségek érdekvédelmét ellátó szervezeteknek, be kell tiltani az etnikai pártokat, az RMDSZ-t el kell távolítani Románia parlamentjéből.

De tévedés lenne azt hinni, hogy ez a kizárósdi-betiltósdi csakis a szélsőségesen nacionalista román politikusok ismérve. Dehogy, román demokratikus pártok számtalan politikusa, továbbá véleményformálók részéről is hallottuk már, mekkora balgák vagyunk mi, romániai magyarok, amikor az RMDSZ-re (vagy más magyar pártra) szavazunk, holott nem ez szolgálja az érdekünket, hanem az, ha felszámoljuk saját politikai szervezeteinket, betagozódunk a román szociáldemokrata, liberális, demokrata, keresztény-konzervatív, haladó pártba, és ott majd jól ellátják az érdekvédelmünket.

Na, attól őrizzen meg bennünket...

jegyzet RMDSZ