JEGYZET – Egy kicsit túl ünnepélyesre sikeredett a DNA beszámolója az utóbbi esztendő „sikereiről”, hisz nem is lett volna szükség a külön ünneplésre, mivel alig-alig múlik el nap anélkül, hogy ne valamilyen nagyfiú (ideértve ezúttal a lányokat is) bevonultatása a cellába lenne a vezetőhír.
2016. március 08., 19:482016. március 08., 19:48
A felpörgött bekasztlizásért jött is az amerikai nagytestvér buzgó vállveregetése, külön bónuszként pedig a szemérmes vallomás, hogy Al Capone ugyan már rég nem okoz gondot, de azért még náluk sincs minden tökéletesen rendben. Természetesen az újkori banditizmus ősmodelljének a neve nem hangzott el, nehogy már a kimondott név olyanokban ébressze fel a nagystílű tettvágyat, akik eddig csak kicsiben árulgatták az utcasarkokon a bezacskózott anyagot.
De vissza a hazai vizekre, mert nekünk ez a gondunk, nem az amerikai kis és nagy bűnözés. Szóval működik a DNA, csak úgy füstöl. S hogy a szólásnál maradjunk: nekem nagyobbnak tűnik a füstje, mint a lángja. Különösen, hogy most már egy rendelkezést (törvényt?) is összekalapáltak arról, hogy ezentúl ne csörögtessék olyan hangosan a bilincseket, vigyék el szépen, csendben, karperec nélkül a horogra kerülteket.
És ezzel végre én is utolértem a kezdeti gondolatomat, mármint azt, hogy az ünnepi beszédben kiemelten szerepeltek a helyi és országos választottak, miniszterek, sőt még egy volt miniszterelnök is. Nagyon helyes, ne is válogassanak, kerüljön sor minden rendű és rangú egyénre, ha rossz fát tett a tűzre – bocsánat, nem is így igaz, hanem ha jó pénzeket tett az államkasszából a saját zsebébe. Mert aki csak rossz fával operál, mondjuk, ha ellopja a szomszédja tyúkját vagy malacát, az köteles a kárt megtéríteni, ha pedig visszaeső, még ülni is egy kicsit a hűvösön. Ez így tiszta sor.
Na de a nagy pénzeket happolók?! Beviszik őket, ám előfordul, hogy már a bevonulás előtt kiderül, mennyire nem bírják a zárt levegőt, vagy ha elveszik a melltartójukat, netán allergiás tüsszögés jön rájuk a falak penészillatától. Akkor viszont sipirc haza, nehogy nagyobb bajuk essék! Hogy azoknak az óriási összegeknek, melyeket a letartóztatáskor világgá kürtöltek, mi lesz a sorsuk?! Maradnak szépen ott, ahol eddig is voltak, utóvégre egy felkent egyén nem üldögélhet üres zsebbel a cellában vagy a házi őrizetben, mint valami csóró tyúktolvaj!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!