Vitatható megállapítások hangzottak el tegnap Budapesten a Média és identitás című tanácskozáson, amelyen az anyaország határain túl élő magyarok médiafogyasztási szokásairól értekeztek.
2013. május 29., 09:332013. május 29., 09:33
2013. május 29., 13:472013. május 29., 13:47
A B-Fókusz Intézet felméréséből a híradások szerint az derül ki, hogy 2011 végén több erdélyi magyar követte rendszeresen a román kereskedelmi adók műsorait, mint 10 évvel korábban, emellett pedig csökkent a magyarországi közszolgálati adók nézettsége. A kutatási igazgató kijelentette, hogy a többségi nyelvű média térhódítása még azoknak az asszimilációjához is hozzájárul, akik őrzik identitásukat, vagyis homogén házasságban élnek, és gyermeküket is magyar nyelvű iskolába járatják.
Ezzel a megállapítással a konkrét adatok ismerete nélkül is vitába lehet szállni. Először is megalapozatlannak tűnő véleményt tükröz az a kijelentés, miszerint a román tévéadók nézésével lassan mi is elrománosodunk. Ne felejtsük, hogy az „átkosban\" az erdélyi magyarság túlnyomó többsége évtizedeken keresztül nem látott-hallott magyar tévét, rádiót, mégis megmaradtak a székelyek. Másrészt manapság ahhoz, hogy valaki átfogó képet kapjon arról, mi történik az országban, javallott, sőt kötelező feladat, hogy naprakész információkat gyűjtsön román források segítségével is a szakterületét vagy érdeklődési körét illetően.
A román kereskedelmi adók által sugárzott szenny elnyelése valóban káros hatású, ám ez nem a kiváltó oka, hanem csupán az egyik kimutatható tünete az asszimilációnak, a fájó beolvadás alapvető mozgatórugóit pedig nem a készülékekben vagy a postaládában kell keresni. A butításét annál inkább, ám ebből a szempontból az Erdélyben is rendkívül népszerű magyarországi kereskedelmi médiumok legalább akkora veszélyforrások, mint hasonszőrű román társaik. És a pesti „nyócker\" utcáiról minimális befektetéssel a nézettségi csúcsokra kilőtt celebeket nálunk sem tudja felülmúlni az amúgy velünk – mindennapos gondjainkkal és apró sikereinkkel – egyre többet foglalkozó magyarországi közszolgálati média. Mert az elhülyülés nem válogat országok és nemzetiségek között.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!