VEZÉRCIKK – Lehet, hogy a hatalom folyamatos történelemátírásának, -hamisításának nincs közvetlen hatása a magyar és a román szomszéd kapcsolatára, hosszú távon azonban tartóköteleket feszeget szakadásig az együttélés viszonyrendszerében.
2016. március 29., 19:312016. március 29., 19:31
Egyre sűrűbben hallani, hogy az embereknek elegük van a zászló- és feliratperekből, merthogy nem lobogót eszünk vacsorára, és nem az anyanyelvhasználat szorgalmazása hoz pénzt a házhoz. Egyesek azt sem értik, minek kell akkora feneket keríteni Tőkés László román érdemrendjének: adták, elvették, „kit érdekel”. Ügyvédje szerint még magát az érintettet is meg kellett győzni arról, hogy ne hagyja annyiban, tegyen panaszt az elnöki visszavonás miatt, és pereskedéssel is számoljon.
Számolni, küzdeni kell akkor, amikor jelképekről, szimbólumainkról van szó, hiszen ezek határoznak meg minket a vacsorán, a pénzen, a racionalitáson túlmutató formában. Nem véletlen, hogy ezeket támadja az államapparátus, amely képtelen megbékélni a kölcsönös tiszteleten alapuló együttélés gondolatával – mert uralkodni akar. A múlt átgyúrása pedig a felsőbbrendűség-érzet életben tartásának egyik hatásos eszköze. Ennek vagyunk most is tanúi: a közönyösek észre sem fogják venni, hogy a ‘89-es rendszerváltás magyar hősét, jelképét hogyan dolgozzák át a „nemzet ellenségévé” a többség kollektív tudatában.
Ezt szolgálja galád módon az érdemrend visszavonása, akárcsak az a bírósági ítélet, mely szerint Tőkést büntetlenül lehet hazaárulónak és idegen kémnek nevezni. Ez bezzeg belefér a szabad véleménynyilvánításba, egy mondat félreértelmezése – Magyarország elméleti védhatalmi szerepe Erdély felett – azonban már nemzetbiztonsági kérdéssé dagad, amely egy állami kitüntetés visszavonását, az érintett lejáratását eredményezi. Hiába a diplomáciai közeledés, a parlamenti és önkormányzati képviselet: a magyar nyom eltörlése folyamatos Romániában.
Sőt egy újabb eszement tervezet szerint még büntetnék is azt, aki a történelem viharvert nemzetének tagjaként gyászként éli meg örök hazája szétesését. Igen, ezen túl kell tennünk, túltettük magunkat, ám december elseje addig gyásznap marad a romániai magyarok számára, ameddig államuk inkább temetve látná őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!