VEZÉRCIKK – Míg parlamenti képviselőink és szenátoraink tekintélyes bért zsebeltek be az elmúlt hónapokban (óránként majdnem 150 lejt), addig a tanügyi alkalmazottak fizetése még úgy is csekélynek mondható, hogy januártól 15 százalékkal megemelték azt.
2016. január 06., 19:272016. január 06., 19:27
Az érintettek úgy látják, ugyan a béremelésnek köszönhetően valamelyest vonzóbbá válhat a Romániában régóta nem sokra becsült hivatás, de ez még mindig nem elég ahhoz, hogy érezhetően növekedjen a pedagógusi szakma tekintélye.
A hazai tanári fizetések fényévnyi távolságra maradnak el a megérdemelttől és a nyugat-európai pedagógusok átlagbérezésétől. Egy tízévnyi szakmai tapasztalattal rendelkező romániai tanár egyévnyi stresszes, embert és idegrendszert próbáló munkája után kap annyi pénzt, mint amennyit egy luxemburgi pedagógus röpke két hét alatt.
Azokat az országokat, ahol a legtöbbet keresnek a tanárok, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által készített jelentés sorakoztatja fel, és csöppet sem meglepő, hogy a listán nem szerepel Románia. Míg egy németországi tanár 60 ezer eurót keres évente, addig nálunk a pedagógus munkája számokban kifejezve mindössze havi 250 eurót ér. A pedagógusi képesítést megszerzők nem ritkán más szakmákban, külföldön próbálnak szerencsét, ha pedig itthon maradnak, megalázónak érzik, hogy a rendszer kevésre taksálja munkájukat.
A túlhajszolt, alig motivált, gyengén fizetett tanerőktől pedig hogyan várható el, hogy pozitív életszemlélettel tarisznyálják fel, a régiek helyett innovatív módszerekkel oktassák, és megfelelőképpen készítsék fel a nagybetűs Életre diákjaikat? A Fiatal Romániai Tanárok Szakszervezetének elnöke keserűen fakadt ki, mondván, hogy mifelénk úgy tekintik a pedagógusokat, mint a Vöröskereszt önkénteseit, és hogy az emberek sajnálattal néznek arra, akiről kiderül, hogy tanár.
Manapság már csak azok maradnak szívesen a tanügyben, akik belső indíttatásból szeretnének tanítani. De attól, hogy jócskán az ő elhivatottságuk pillérére nehezedik a hazai oktatási rendszer ingatag szerkezete (amelyet az utóbbi 25 évben több mint hatvanszor módosított tanügyi törvény támaszt alá), még nem biztos, hogy szilárdan áll. És vajon mennyire erősen kell inognia ahhoz, hogy érdemben tegyenek végre a tanügy normális működéséért az óránként 150 lejt kereső honatyák?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!