Balogh Levente

2018. december 28., 09:01

Tájkép „háborús” év előtt

Nem is volt annyira súlyos, mint amire számítottunk – így összegezhető a 2018-as, úgynevezett centenáriumi év. A román politikai élet egyre végletesebb megosztottsága miatt ugyanis a vártnál kevesebb idő jutott a magyarellenes megnyilvánulásokra, a „centenárium” pedig legfeljebb a hivatalos propaganda szerint lehet a nagy román sikerek és megvalósítások ünnepe.

A néhány rosszul sikerült szobron és nevetséges túlzáson kívül – az egyébként számos sikeres infrastrukturális beruházást megvalósító nagyváradi önkormányzat román illetékesei még az új ócskapiacot is centenáriuminak nevezték el – az év a kormányzó szociálliberális koalíció és a jobbközépnek mondott államfő, illetve ellenzék közötti egyre elkeseredettebb küzdelem jegyében telt. Az esztendő végi zárszámadás pedig egyelőre a kormányoldal sikerét mutatja: alkotmánybírósági ítélet mondja ki, hogy a legfelsőbb bíróság öttagú tanácsait évek óta törvénytelenül állították össze, így számos, jogerős ítélettel végződött nagykorrupciós ügy kezdődhet a nulláról – és persze Liviu Dragnea PSD-elnök büntetőpere is akadozva halad –, sikerült lefejezni a korrupcióellenes ügyészséget, és várhatóan a legfőbb ügyész sem eszik már meg túl sok sót eddigi tisztségében.

Azonban mindez nem a háborús győzelemmel egyenértékű, csupán csatákat nyert a kormány, még ha jelentőseket is. A háború azonban a 2019-es, két választást is hozó évben minden bizonnyal még nagyobb hévvel folytatódik, ami nem sok jót vetít előre az év első felében esedékes román uniós elnökség szempontjából. Az első megmérettetés nem csupán országos téttel bír, hiszen az európai parlamenti választásokról van szó, amelyek még úgy is jelentős befolyással lehetnek az Európai Unió – és az egész kontinens – jövőjére, hogy az Európai Parlament hatásköre viszonylag korlátozott. Azonban mostanra éleződött ki a konfliktus egyrészt az uniópárti, de egyben szuverenista, a választók felhatalmazásával nem rendelkező brüsszeli eurokrácia hatalmának a tagállamok rovására történő növelését ellenző oldal és a konföderációs berendezkedés utópiáját kergető, központosítani akaró erők között. A határvonalak képlékenyek, de annyi nagyjából kijelenthető, hogy a szélsőségesen liberális és a baloldali pártok jelentős része az utópia támogatója, míg a konzervatív oldal egy része, illetve a hagyományos pártokkal elégedetlen tömegek preferenciáit megtestesítő, feltörekvő pártok zöme fenntartaná a brüsszeli központ fölötti tagállami ellenőrzés és a tagállami jogkörök jelenlegi szintjét.

Magyar szempontból fontos lenne, hogy a minél eredményesebb szereplés érdekében a három erdélyi magyar párt valamilyen formában találja meg az eszközt az összefogásra. Lényeges ugyanis, hogy az erdélyi magyar közösségnek legalább annyi szószólója legyen továbbra is az EP-ben, mint eddig. Ez legkevesebb három képviselőt jelent, ami akkor, ha az RMDSZ csak az MPP támogatásával áll rajthoz, nem tűnik megvalósíthatónak.

A jövő év vége újabb fontos megmérettetést hoz: államfőválasztás következik Romániában. Az ellenzéki oldal dolga annyiban könnyebb a kormányoldalénál, hogy az újrázni készülő Klaus Johannis személyében megvan a jelöltje, míg a koalíció részéről még zajlik a casting, hiszen nem könnyű hiteles arcot találni. Nem mintha amúgy a másik oldalon Johannis az lenne. Államfői teljesítménye kimerült annyiban, hogy megpróbálta eljátszani az ellenzék vezéralakjának szerepét, miközben a „szövetségesi lojalitás” és az „európai elkötelezettség” üres lózungjai mögé bújva bizonyos washingtoni és brüsszeli, illetve más nyugat-európai érdekcsoportokat képviselő helytartóként működik. Mindeközben pedig a lehető legnagyobb mértékben megtagadja származását és az ebből fakadó kisebbségi szolidaritást – hiába vártak tőle a magyarok bármilyen szintű együttműködést, csupán a képükbe lobogtatott román zászlót kapták helyette. A másik oldal potenciális felhozatala sem tűnik jobbnak, a korrupciós ügyei miatt börtön fenyegette Liviu Dragnea és a többszörösen lejárt szavatosságú exkormányfő, Călin Popescu-Tăriceanu sem vállalható jó szívvel.

Úgyhogy előfordulhat, hogy ez lesz az a helyzet, amikor az erdélyi magyar közösségnek nem kellene elvállalnia a döntőbíró szerepét a román jelöltek között.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...