Bár a román kormányzati illetékesek egy emberként hördültek fel Günther Oettinger német uniós biztos kijelentése nyomán, miszerint Románia kormányozhatatlan, például az észak-erdélyi autópálya sorsa, a megépítésére leszerződtetett amerikai Bechtellel megkötött szerződés felbontása körül még az utolsó napon is zajló tragikomikus hercehurca, és egyáltalán az autósztráda-építések helyzete valahogy mégis azt az érzetet kelti az emberben, hogy a mindenkori román kormányok nem igazán álltak és állnak a helyzet magaslatán.
2013. május 30., 23:212013. május 30., 23:21
2013. május 31., 09:302013. május 31., 09:30
Az észak-erdélyi autópálya igazi állatorvosi lóként mutatja meg, hogyan lehet egy komoly beruházást a lehető legrosszabbul menedzselni. Már maga az a tény sem volt korrekt, hogy pályáztatás nélkül választották ki a kivitelezőt, de hát minden bizonnyal az amerikai Bechtel „megajándékozása\" a sztrádaépítés lehetőségével is része volt annak az árnak, amelyet Bukarestnek a NATO-tagságért kellett fizetnie.
A nyílt pályázat hiánya miatt az EU sem adott pénzt az építkezésre – igaz, látjuk, hogy a nagyrészt az Unió által finanszírozott dél-erdélyi sztráda építése sem halad sokkal olajozottabban. A kedvezőtlen szerződést aztán a soron következő kormányok többször is módosították már csak azért is, mert Băsescu államfő nem tekintette prioritásnak a projektet. Ő ugyanis a Bukarestet a Nyugattal rövidebb útvonalon öszszekötő dél-erdélyi sztrádát tekintette fontosabbnak.
Most egy szociáldemokrata kormány bontotta föl az előző szociáldemokrata kormány által megkötött szerződést – ebben talán nem kis szerepe van annak, hogy a Bechtel-ügy régóta a PSD szekrényében porosodó csontváz, és Victor Ponta így próbál végleg pontot tenni az elődje és mentora, Adrian Năstase által enyhén szólva megkérdőjelezhető körülmények között beindított, a pártra mai napig árnyékot vető projekt végére.
A kérdés most az, hogy mi lesz a folytatás. Szerződés nincs, egyelőre csak egy mintegy másfél milliárd euróért megépített sztrádaszakasz és egy torzóban maradt viadukt áll készen, és nem tudni, honnan lesz pénz az építkezés folytatására. Már ha egyáltalán prioritásnak tekinti a kormány – elvégre egy ilyen projekt lemenedzselése lényegesen nehezebb, mint felbontani egy szerződést.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!