Most már eldöntöttem: híres és népszerű akarok lenni. A legjobb az lenne, ha világszerte ismert labdarúgó lehetnék, de ebben csupán három dolog akadályoz meg: a korom és a két lábam. Úgyhogy valamilyen más módszert kell találnom, hogy annyira ismert és körülrajongott sztár legyek, mint Gheorghe Popescu egykori román válogatott labdarúgó.
2014. március 14., 13:052014. március 14., 13:05
Popescut a népszerűsége nem mentette meg attól, hogy adócsalás és pénzmosás miatt három év egy hónapra börtönbe zárják, de abban már segíthet neki, hogy a lehető leghamarabb kijöjjön onnan. Ismeretes: abban találták vétkesnek, hogy hét másik futballvezérrel együtt 1,5 millió euróval károsította meg az államot, mivel nem vallották be külföldre eladott román játékosok valós vételárát.
Annak rendje és módja szerint be is vonult a börtönbe, de azonnal országos hisztéria tört ki, több mint húszezren írták alá a szabadon bocsátása érdekében benyújtani kívánt petíciót, a politikusok pedig, a miniszterelnöktől kezdve a képviselőház jelenlegi és a szenátus korábbi elnökéig kijelentették: ha az államfő helyében lennének, ők bizony kegyelemben részesítenék a kreatív könyvelés szakértőjévé avanzsált egykori futballsztárt. Victor Ponta kormányfő egyenesen úgy nyilatkozott: mi haszna van az államnak abból, ha Popescu börtönben ül, amikor ez volt az első bírósági ügye?
Gondolom, ezek alapján érthető, miért szeretnék híres lenni. Ha az ember híres és népszerű, akkor a jelek szerint teljesen mindegy, hogy köztörvényes bűncselekményt követ el, nem ez a lényeg, hanem az, hogy korábban milyen téren remekelt. Ha például labdarúgó volt, és ebbéli minőségében a Barcelona csapatkapitányaként KEK-et nyert, akkor nemzeti hősöknek kijáró tisztelet övezi, akit valójában hazafiatlanság, sőt szinte nemzetárulás felelősségre vonni csak azért, mert a játékostranzakciók nyélbe ütésekor saját zsebre dolgozott.
Úgyhogy az szégyellje magát, aki rongyos néhány százezer euró miatt sárba akarja tiporni a hős nimbuszát. Mégis, mit jelent az a néhány száz nyugdíj, amit az államkasszába általa be nem fizetett összegből tudtak volna fedezni, ahhoz képest, hogy sikereivel miként öregbítette a román nemzet hírnevét?
Azért egy dologra kíváncsi lennék: mennyi idő alatt gyűlne össze húszezer, a szabadon bocsátást támogató aláírás, ha egy amúgy nemzetközi hírű operaénekesről vagy drámai színészről derülne ki, hogy gázsijának egy részét ő sem vallotta be, és ezért szintén szabadságvesztésre ítélnék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!