2011. május 06., 10:202011. május 06., 10:20
Ehelyett az ütött szöget a fejembe, mégis hogyan működhet az az oktatási rendszer, amely a kilépő diákokat már az anyanyelvhasználat alapvető elemeire sem képes megtanítani, ezért – hogy azok ne bukjanak el tömegesen – inkább engedélyezi a különféle segédeszközök használatát a végső megmérettetésen. Vélhetően elsősorban nem feltétlenül a tanárok a felelősek a jelenlegi állapotokért.
Persze közhely, hogy a tanári pálya presztízse ma már valahol a vasúti kábeltolvajok megbecsültségének szintjén mozog. Hiszen egyrészt nem fizetik meg a gyermekek életre való felkészítésével megbízott szakembereket (bár az is igaz, hogy aki eleve alkalmatlan a tanári pályára, az kétszer akkora fizetésért is az marad), másrészt a rendszer úgynevezett liberalizálásával minden eszközt kivettek a kezükből, amellyel megalapozhatnák tekintélyüket a diákok előtt. Nem arról van szó, hogy drákói szigort, poroszos vasfegyelmet, nyílt színi felpofozást vagy vonalzóval kiosztott körmösöket kellene ismét bevezetni, de azt azért rögzíteni kéne, hogy az osztályteremben a tanár az úr.
A jelenlegi trend viszont a jogkiterjesztési mánia nyomán lassan már arról szól, hogy mindenkinek joga van az érettségi, sőt az egyetemi diplomához is. Azaz egy elvont eszmét helyez előtérbe a józan ésszel szemben. Mert joga az lehet bárkinek bármilyen diplomához, ha egyszer a képességei nincsenek meg a megszerzéséhez. A képességeket ugyan egy bizonyos szintig lehet fejleszteni – de azon túl már csak az egyenlősítési kényszer nyomán előállt kínlódás következik. Így aztán az illetékesek inkább a mércét szállítják le, csak hogy megfeleljenek a trendnek, és elmondhassák: lám-lám, nálunk mindenki diplomás.
A következő fokozat akár az is lehetne, hogy az érettségiző diákoknak feladatot már nem is kell megoldaniuk, mert amúgy is képtelenek lennének arra a bonyolult műveletsorra, hogy elolvassanak egy irodalmi művet, azt megértsék, majd írásban visszaadják az annak kapcsán született benyomásaikat. Ehelyett egyszerűen eléjük tesznek egy nyomtatott szöveget, és az megy át az érettségin, aki hibátlanul (na jó, legfeljebb négy-öt helyesírási hibával) képes lemásolni. Helyesírási szótár természetesen használható.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!