2009. július 02., 11:502009. július 02., 11:50
Szinte szóra sem érdemes, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja szülővárosának alma materében, a nagyszalontai Arany János Főgimnáziumban – a bejárat kivételével – egyetlen magyar felirat sem látható, vagy hogy Nagyváradon ismeretlenek időről időre megrongálják a Sebes-Körös magyar nevét hirdető, magyar ifjúsági szervezet által kifüggesztett táblákat. Ez mind semmi ahhoz képest, ami a felvidéki magyarokra vár azután, hogy a pozsonyi parlament elfogadta a szlovák államnyelvtörvényt.
Azt a jogszabályt, amelyhez hasonlót nálunk az ügynökmúltja okán Felix fedőnévre hallgató Dan Voiculescu „konzervatív” politikus is dédelgetett korábban, csak szerencsére nem sikerült elfogadtatnia a román parlamenttel. Az önmagát européer politikusként hirdető Robert Fico szlovák kormányfőnek – „hála” fasiszta és magyarellenes koalíciós partnere, Ján Slota közreműködésének – azonban igen, és ezzel dobott még egy lapáttal a többség és a kisebbség békés együttélésének, a szlovák–magyar kapcsolatok kitartóan ásott sírjára.
A törvény szerint ugyanis a felvidéki magyarok ötezer eurós bírságot kockáztatnak, ha nyilvános helyen Pozsonynak „ejtik” a Bratislavát vagy ha helytelenül beszélnek szlovákul. Hasonló büntetésre számíthat pozsonyi laptársunk, az Új Szó is, ha nem tünteti fel szlovákul is a folyók, hegységek, tájegységek nevét. A szlovák hatóságok immár olyan messzire mentek a magyarellenes intézkedésekkel, hogy ellenlépésként nem elegendő a felvidéki magyar politikusok, a budapesti parlamenti pártok és a kormány belterjes ejnyebejnyéje.
Ezúttal elengedhetetlenné vált a pozsonyi kormány velejéig magyarellenes megnyilvánulásainak nemzetközi fórumok elé vitele, itt az ideje aktiválni a júniusi európai parlamenti választásokon oly sokat emlegetett Kárpát-medencei magyar összefogást. Hiszen Brüsszelnek is be kell látnia: az európai korszellemmel, kultúrával homlokegyenest ellentétes nyelvrekcumozással Szlovákia nemcsak a magyarokra, hanem az Unió képviselte civilizációs értékrendre öltötte ki a nyelvét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok