VEZÉRCIKK – Méltatlanul zárulhat a csíkszeredai, székelyföldi, erdélyi magyar, romániai sportélet egyik büszkeségének, Tófalvi Éva sílövőnek a pályafutása, ám doppingesetét nem szabad csupán egy sajnálkozó jelzővel letudni: a hiba, a felelősség, a tanulság felismerése kötelező az élsportban érintettek számára.
2016. április 13., 21:002016. április 13., 21:00
Január óta világszerte legalább 140 sportoló versenyengedélyét függesztették fel, mert szervezetükben kimutatták az év elejétől tiltólistára került, meldonium nevű hatóanyagot.
Az ezt tartalmazó, Mildronat elnevezésű gyógyszert szív- és érrendszeri problémákra írják fel, csakhogy – mivel serkenti a véráramlást és az izomműködést is segíti – a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) szerint teljesítményfokozó hatással is bír, ezért január elsejei hatállyal betiltották a szert. Azóta rengeteg élsportoló, olimpiai, világ- és Európa-bajnok versenyző bukott meg a teszteken, mondván, nem tudtak a betiltásáról, vagy hiába mondtak le az orvosságról még tavaly, szervezetükből nem távozott időben a hatóanyag.
Tófalvi Éva is így járt: nem is sportorvos, hanem kardiológus írta fel neki a gyógyszert, amelyből decemberben vett be utoljára, ám márciusban még kimutatható volt a szervezetében. A világkupafutam-győztes biatlonista – aki kétszer is Románia zászlóvivője volt a téli olimpiákon – a tájékozatlanság áldozata lett, ám ez az élsportban nem lehet mentség.
Tudni kell: a WADA már tavaly szeptemberben közölte, hogy januártól tiltólistára kerül a meldonium; a szert eredetileg szárnyasok és haszonállatok számára fejlesztették ki növekedésgyorsítóként Lettországban; a Mildronatot az Egyesült Államok és az Európai Unió gyógyszer-felügyeleti szerve nem engedélyezte, ezért Romániában sem kapható, az orosz, balti piacról viszont beszerezhető.
A csíkszeredai tanácsosjelöltként közéleti szerepre készülő Tófalvi érvei hihetőek, hiszen bizonyítékokkal tudja alátámasztani őket, ám köztudott, hogy a megbukottak túlnyomó többsége szintén szívpanaszokra hivatkozik – az viszont nehezen hihető, hogy efféle tömegbetegséggel küszködne az élsportolók számottevő hányada.
Egyértelmű, hogy a súlyos doppingbotrányok „melegágyában”, a volt szovjet tagállamokban teljesítményfokozóként használták a meldoniumot, és megkésve „szálltak le” a szerről. Az „amit nem tiltanak, azt szabad” elv pedig sajnos nálunk is teret nyert, és most itt is áldozatokat szed. Hiába érezzük igazságtalannak, egy korrekt világban nem maradhat el a felelősségre vonás, csakhogy nagyon sokan „sárosak” az ügyben: az érintett sport- és szakorvosok, edzők, szövetségi vezetők ugyanúgy, mint a sportolók. A folyamatosan „izmosodó” elvárások és pénzösszegek láttán pedig nehezen hihető, hogy a sportvilág nagy közös lelkiismerete valaha is megtisztul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!