2009. január 28., 00:282009. január 28., 00:28
Erről akkor győződtem meg, amikor egy alkalommal hívatlanul beállított hozzám egy telefonszerelő-ruhába álcázott ismeretlen fickó azzal a szöveggel, hogy jött a telefonomat megjavítani. Rettentően meglepett a dolog, hiszen a telefonom működött, legalábbis az akkori telefonhálózatok minőségéhez mérten lehetett vele egy kis türelemmel távkapcsolatokat létesíteni. No, de ha a szerelő azt mondta, hogy ők a központból észleltek valami rendellenességet, hát hagytam, hadd javítgassa a készülékemet. Aztán egy másik, ezúttal ismerős telefonszerelő bizalmasan „megsúgta”, vigyázzak, mit beszélek telefonon, mert az az előbbi ismeretlen, lehallgató készüléket szerelt a telefonomba. Akkoriban ez még így működött, állítólag. Bevallom, kicsit zavart a tény, hogy „éberék” – a szekusok becézett neve az akkori baráti körömben – kifürkészik a telefonos beszélgetéseimet, de aztán rá se rántottam az egészre. Végül is semmi olyan nagy titkot nem tárgyaltam senkivel telefonon, amit más is ne tudhatott volna, aztán meg úgy gondoltam, édesanyám jó tanácsait főzés, folttisztítás, gyermeknevelés és egyéb asszonyi teendőkről, nyugodtan meghallgathatja bárki, sőt okulhat is belőle. Így hát egy idő után rá se rántottam a lehallgatósdira, sőt még piszkálódtam is a beszélgetésbe belehallgatózó általam egyszerűen Fülesnek nevezett „éberkékkel”. Például beköszöntem nekik: Szia Füles!, Salut Urechilă! Most viszont lényegesen modernebb a technika, már nem kell külön kütyüt szerelniük „éberéknek” a telefonba, mert mindent rögzíthetnek „központilag”, mármint telefonközpontilag és szerverileg. Ez viszont engem a legkevésbé sem érdekel, mert hivatalos beszélgetéseim egy része úgyis megjelenik az újságban, tehát az már nem titkos, és azokat a tanácsokat, miket a fiamnak adok főzés terén, bárki megszívlelheti. A beköszönésen viszont igazítok, a Szia Füles!, Salut Urechilă! után az üdvözlés angol változatát is elmondom, például így: Hello Eavesdropper! Már nem egyébért, csak nehogy azt higgye a magyart és románt nem beszélő idegen „éberke”, hogy hátrányosan megkülönböztetem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok