Előrebocsátom, nem vagyok katolikus, és még csak nagyváradi sem. Elég sokáig éltem azonban a Körös-parti városban, és tisztelem annyira Szent László emlékét, hogy szívből tudjak örülni annak, hogy a nagyváradi római katolikus püspökség megpróbálja feleleveníteni a középkori hagyományt, és évente megszervezi a Szent László zarándoklatot.
2013. július 24., 20:042013. július 24., 20:04
2013. július 24., 20:092013. július 24., 20:09
A nagyváradi kulturális életet is eléggé ismerem ahhoz, hogy örömmel nyugtázzam: a város magyarságának végre van egy valódi ünnepe, melyet mindenki, pártállástól függetlenül magáénak érezhet. És úgy vélem, a két rendezvény nem zárja ki egymást, még akkor sem, ha mindkettő a városalapító lovagkirály nevét viseli. Ezért szomorít el, hogy a Szent László Napok is az erdélyi magyar politikai alakulatok csatározásának a része lett. És a Bihar megyei RMDSZ attól sem riad vissza, hogy a katolikus egyházat használja paravánként, így leplezve morális szempontból minősíthetetlen gesztusát, mellyel magának tulajdonítva politikai ellenfele érdemeit, levédette a rendezvény nevét és logóját.
Szülőfalumban, a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelkén évek óta megemlékeznek Szent Lászlóról, az alig négyszáz lelkes szórványtelepülés magyarsága évente a református templomban eleveníti fel a cserhalmi csatát, amikor Salamon király hada László és Géza hercegek segítségével megakadályozta a kun seregek előrenyomulását. A helyi magyar gyerekek generációról generációra eljátsszák a Szent László legenda számos erdélyi freskón is megelevenített jelenetét, amikor László herceg megmentette a magyar leányt kun elrablója karjai közül. Az ünnepségre a Lármafa-találkozó részeként az egész Kárpát-medencéből érkeznek vendégek a lovagkirály nevét viselő településekről, katolikusok és reformátusok egyaránt, és együtt zarándokolnak el a református temető legmagasabb pontján felállított, közel tíz méter magas cserhalmi emlékműhöz, amelynek közelébe mellesleg egy kápolnát is terveznek építeni a helyi reformátusok.
Talán a nagyváradi magyarok sincsenek túl sokan ahhoz, hogy a besztercei szórványtelepülés lakóihoz hasonlóan, felekezettől és pártállástól függetlenül ne tudnának együtt ünnepelni. Ady városában is ideje lenne véget vetni a kulturális élet átpolitizáltságának, és a vársáncbeli majálisok, KREK-székházbeli megemlékezések, RMDSZ-es és EMNP-s politikusok egymást váltó koszorúzásai helyett együtt, a város szívében összegyűlni egy közös magyar ünnepre.
Cegőtelkén idén, Erdélyben elsőként szobrot avattak a László herceg hőstetteit a Cserhalom című eposzában megéneklő Vörösmarty Mihálynak. Nagyváradon, a Szent László Napok révén, ha csak szimbolikusan is, újra „felállították\", majd avatatlan kezek „le is rombolták\" a városalapító király főtéri lovasszobrát. A nagyváradi magyarság vezetői – pártállástól függetlenül – egyet elfelejtenek: Szent László király, ha kellett, csodák árán is megvédett az ellenségtől. Önmagunktól azonban ő sem tud megvédeni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!