2012. január 24., 09:212012. január 24., 09:21
Sőt egy kisebbre sem. A kormány egyszerűen nem számolt azzal, hogy amikor saját egzisztenciájáról, pénztárcájáról van szó, a lakosság nem éri be pusztán annak hajtogatásával, mennyire szükségszerű és elengedhetetlen volt a közalkalmazotti bérek lefaragása, az áfa emelése, valamint újabb adók és illetékek kivetése. Azaz a széles tömegek életszínvonalának csökkenése. És mivel a hatalmon lévők nem tudtak világos perspektívát felvázolni a válságból való kilábalásra, sokan az utcán adnak hangot elégedetlenségüknek, felvázolva a kézen fekvőnek tűnő megoldást is: a megszorításokkal azonosított államfő és a kormány lemondását.
Miközben az elnök „játékos” politikai temperamentumához egyáltalán nem illő módon hallgat a demonstrációkról, a kormányoldal képviselői szemmel láthatóan megilletődtek a népharag láttán, és kapkodnak. Olyan populista intézkedésekkel próbálják kiszúrni az elégedetlenkedők szemét – például a gépjármű-regisztrációs adó felfüggesztése, a közalkalmazottak fiskális amnesztiája vagy a külügyminiszter menesztése –, amely a jelenlegi helyzetben nem oszt, nem szoroz, de mindenki tisztában van vele, hogy szemfényvesztés. Ráadásul Teodor Baconschi feláldozása értelmetlen is, hiszen a diplomácia vezetője csak a randalírozó, törő-zúzó huligánokat nevezte csőcseléknek, ami az egy héttel ezelőtti bukaresti incidensek fényében nagyon is helytálló megállapítás.
Már az is érthetetlen gesztusnak tűnt – és Bocék ijedtségére, gyengeségére vall –, hogy a kormány néhány ezer tüntetőtől való félelmében kényszerpárbeszédbe bocsátkozott azzal a balliberális ellenzékkel, amely külföldön és belföldön egyaránt Románia befeketítésén munkálkodik, és kizárólag az előre hozott választásokról hajlandó tárgyalni.
Hab a tortán, hogy Victor Ponta és Crin Antonescu hatalomra kerülésére még azoknak a tüntetőknek a többsége sem tekint életképes, az ország sorsát jobbra fordító megoldásként, amely amúgy még a tavasszal urnák elé vitetné a választópolgárokat. És akkor mire is mennénk az előre hozott voksolással?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.