2009. március 10., 11:332009. március 10., 11:33
Az idő kereke nem forgatható vissza. Amit a megfelelő időben nem tettünk meg, azt már soha nem pótolhatjuk. Minden megváltozott. A gondolatmenet az anyagi lehetőségek számbavételekor is végigfuthat a fejünkön. Sokan számoltuk már ki, milyen könnyedén bebútorozhattuk volna a lakásunkat, lecserélhettük volna a hűtőszekrényt, az autót, ha a jobb időkben is fegyelmezetten költekeztünk volna. Ha nemcsak a kényszer hatására szorítottunk volna a nadrágszíjon, hanem akkor is takarékoskodtunk volna, amikor több pénzt sikerült megkeresnünk. Az ilyen gondolatok persze akkor jutnak eszünkbe, amikor úgy érezzük, rosszul mennek a dolgok. És ilyenkor döbbenünk rá, hogy milyen szűkön is méri a sors a megfelelő időt. Jelenleg az egész világon rosszul mennek a dolgok. A gazdasági válság mindent felülír. Megannyi családban mondanak le a lakásvásárlási tervekről, mert nem érzik biztosnak, hogy lesz munkahely, kereset, amiből vissza lehet fizetni az ingatlanhitelt. Az energiákat pedig a túlélés emészti fel. És mindez nemcsak a családokra érvényes, hanem a nagyobb közösségekre, a településekre, az országra is. Az az önkormányzat, amelyik nem épített csatornahálózatot akkor, amikor jól mentek a dolgok, nem hozott létre parkolót, nem aszfaltozta le a főutat, a sétányt, a mostani körülmények között aligha lesz képes ugyanerre. És az a kormány, amelyik a jó időkben nem építette meg az autópályákat, nem szervezte át a rosszul működő ellátórendszereket, nem lépte meg a szükséges reformokat, nehéz örökséget hagyott maga után. De elgondolkozhatunk mi magyarok is azon, hogy lesz-e egyáltalán realitása az elkövetkező időszakban annak, hogy érvényesítsük a közösségi törekvéseinket. Nem lehet ugyanis az égő házban a vagyon megosztásáról vitatkozni a lakótársakkal. Ilyenkor a tűzoltás az elsődleges feladat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok