VEZÉRCIKK – Kemény választ adtak a Cioloş-kabinet tagjai a hétvégi bukaresti romaellenes megnyilvánulásra, ami mindenképpen pozitív fejlemény a nemzeti kisebbségekkel szemben országszerte eluralkodó megkülönböztetés ismeretében.
2016. április 10., 19:192016. április 10., 19:19
Igaz, hogy egyik tanácsadója tolmácsolásában, de megszólalt az ügyben Klaus Johannis államfő, a rendőrség máris nyomozást indított az elkövetők azonosítása és felelősségre vonása érdekében, Raluca Prună igazságügy-miniszter pedig nyilvánosan megkövette a hazai roma közösséget az „erőszakos raszszizmus”, a gyűlölködő feliratok miatt. Sőt hallatta a szavát az ügyben a Világbank romániai delegációja is, amely éles hangú közleményben ítélte el a fővárosi incidenst, valamint általában a cigányság hátrányos megkülönböztetését.
Dicséretes és üdvözlendő az éppen a romák nemzetközi napjára időzített raszszista megnyilvánulás elleni kiállás, mindössze egyetlen baj van vele: szelektív az aggodalom. Bárhogy is erőltetjük az agyunkat, nem emlékszünk rá, hogy mikor hagyta el a mindenkori bukaresti kormány tagjainak, ne adj’Isten a washingtoni székhelyű pénzügyi szervezet képviselőinek a száját a mostanihoz hasonló elítélő nyilatkozat, amikor a romániai magyarság volt ugyanilyen támadások célpontja.
Nem kért bocsánatot egyetlen román politikus, nem bocsátott ki dörgedelmes közleményt a Világbank, amikor „Halál a magyarokra” feliratokkal festették tele ismeretlenek Kolozsvár épületeinek falait, vagy amikor az Új Jobboldal szimpatizánsai hasonló üzeneteket skandáltak utcai felvonulások, sportesemények közben. Ebben az összefüggésben már szinte szóra sem érdemes, hogy miközben Klaus Johannis elnöki üzenetben köszöntötte cigány honfitársainkat a roma világnapon, elődjével ellentétben néma maradt március 15-én.
Távol áll tőlünk, hogy „elirigyeljük” a romániai cigányság melletti kiállást, hiszen a romák ugyanúgy szenvedő alanyai az intoleranciának, mint a magyarok. Az elnöki, kormányzati és világbanki antirasszizmus azonban csak akkor lesz hiteles, ha ugyanilyen vehemenciával elítéli a más kisebbségek elleni támadásokat is. Addig maradnak a krokodilkönnyek...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!