Ha egyszer egy városi önkormányzat ünnepséget szervez, akkor mindenféle rendezvényt bele kell zsúfolni, hadd érezze a polgár, hogy az elöljárók csakis érte dolgoznak.
2013. szeptember 27., 10:282013. szeptember 27., 10:28
Külön szerencse, ha már adott egy olyan, jól bejáratott rendezvény, amely megfelelően nívós, és rátelepedve, más rendezvényekkel megspékelve olyan látszatot kelthet, mintha az illető önkormányzat rendkívül fontosnak tartaná a kultúrát. Ilyen rendezvény például a nagyváradi röviddráma-fesztivál, amelyet immár hosszú évek óta a helyi román színház szervez – rendszerint jeles magyar társulatok fellépésével is -, és amely egyszerre csak abban a helyzetben találta magát, hogy koncertekkel súlyosbított sör-miccs-rendezvények veszik körül, bizonyára azzal a céllal, hogy emeljék az esemény fényét.
A fesztivált és a vurstlihangulatot árasztó rendezvényeket mindeddig a békés egymás mellett élés jellemezte, lévén hogy a színdarabok jó részét a színházban játszották, a koncertek és az össznépi eszem-iszom pedig egy távolabbi parkban kaptak helyet. Ennek az volt az előnye, hogy a vásári forgatag nem zavarta a színházba igyekvőket, az önkormányzattal szerződésben álló zöldövezet-karbantartók pedig minden évben újabb jó kis megbízatást kaptak a parkbeli mulatozók által zöldes, sáros péppé taposott gyep pótlására.
Idéntől azonban az önkormányzat úgy döntött, hogy mindent egy helyre zsúfol be, talán abból a megfontolásból, hogy akinek esetleg eszébe jutna, hogy két sült kolbász, három korsó sör és a bukaresti popvilág valamelyik képviselőjének playback-előadása után esetleg Bertold Brecht vagy Márai Sándor magvas gondolataira vágyna, ne kelljen messzire mennie. Így aztán a koncertszínpad pont a színház előtt kapott helyet.
Ezzel aztán az önkormányzat illetékesei tudtukon kívül is igazi posztmodern produktumot hoztak létre, hiszen mi is lehetne nagyobb művészi élmény annál, mint ha mondjuk a kolozsvári magyar társulat szekus besúgókról szóló előadása közben egy mexikói mariachizenekar szilajzenéje szűrődik be? Az ötletet a végtelenségig lehet variálni, és állandósíthatnák a gyakorlatot: a Shakespeare-darabok közben manelezenét játszhatnának, a kortárs drámákat pedig román népzenével dobhatnák fel. Így aztán végképp nem panaszkodhatna senki, hogy az önkormányzat nem biztosítja a polgárok kulturált szórakoztatását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!