JEGYZET – Akármilyen szódombot is szórnának rá, a rosszul végzett munkát nem lehet láthatatlanul eltüntetni. Magyarázhatják, kerülgethetik, hibáztathatnak bárkit, a kontárság és a hanyagság nagyon megbosszulja magát.
2016. december 13., 18:442016. december 13., 18:44
Eredetileg nem akartam hosszasabban kitérni a nagyváradi Kálvária-domb megcsúszására, vagy a folyton leálló, vadonatúj (??!!) turbinára, de amikor a legeslegújabb agyszülemény, az egészségügyi e-dossziék hírét hallottam, akkor már nem hagyhattam szó nélkül. Kezdeném is a végén, ennél a személyi dossziénál. Nem tudom napra pontosan, de az 1996-os nagy reményeket ébresztő CDR-győzelem után került először szóba egy olyan csodának számító digitális nyilvántartási rendszer, amit a hazai egészségügy egyenesen az egyesült államokbeli kísérleti stádium záróakkordjaként vett meg, horribilis összegekért.
Következett egy rövid hőzöngési időszak, hogy nekünk olyasmink lesz, ami a nagy tengeren innen senkinek nincs még, majd néma csend lett, és a kíváncsiskodó firtatásokra csak annyit mondtak, összeomlott és nem lehet használni. De mintha csak ez lett volna a különböző kísérletek sorát nyitó zöldjelzés, elkezdték előbb a könyvecskével, majd a kartonnal (vagy fordítva?), majd jött az elektronikus kártya, most meg ez a dosszié. Csak épp egyetlen előre történő lépést sem látunk az egészségügyi rendszer háza táján. Sőt.
Magyarázkodni azt tudnak, közelebbi és távolabbi jövőbe kivetíteni az eredményt, de ennyi. A Kálvária-dombbal is valahogy így vannak: a nagy garral közhírré tett korszerűsítés talán egy fél évet tartott. Csak azt nem értem, hogy a magánszemélyektől a legkülönfélébb bizonylatok követelése mellett miért nem kérdeztek meg egy olyan váradit, akinek a nagyszülei is itt éltek, ők meg tudták volna mondani, hogy a Kálvária-dombnak van egy olyan rossz szokása, hogy időnként megcsúszik.
Családunk közvetlen érintettsége miatt tudom, hogy például 1941-ben voltak olyan présházak, amelyek a dombról majdnem a Körös partjáig lecsúsztak. Ilyen a talaj szerkezete arrafelé. És a gőzturbinák?! Azokat esetleg nem lehetett volna felszerelés előtt ellenőrizni?! Csak azért, mert holland gyártmány? Vagy csak a beszerelés a hollandok sara? Könnyen viccelődök, mert mi nem ettől a turbinától melegszünk vagy didergünk. De mégis, nem kellene már egyszer és mindenkorra eltemetni a felületes munkát, nemcsak szóhalmazzal folyton takargatni?!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!