JEGYZET – Akármilyen szódombot is szórnának rá, a rosszul végzett munkát nem lehet láthatatlanul eltüntetni. Magyarázhatják, kerülgethetik, hibáztathatnak bárkit, a kontárság és a hanyagság nagyon megbosszulja magát.
2016. december 13., 18:442016. december 13., 18:44
Eredetileg nem akartam hosszasabban kitérni a nagyváradi Kálvária-domb megcsúszására, vagy a folyton leálló, vadonatúj (??!!) turbinára, de amikor a legeslegújabb agyszülemény, az egészségügyi e-dossziék hírét hallottam, akkor már nem hagyhattam szó nélkül. Kezdeném is a végén, ennél a személyi dossziénál. Nem tudom napra pontosan, de az 1996-os nagy reményeket ébresztő CDR-győzelem után került először szóba egy olyan csodának számító digitális nyilvántartási rendszer, amit a hazai egészségügy egyenesen az egyesült államokbeli kísérleti stádium záróakkordjaként vett meg, horribilis összegekért.
Következett egy rövid hőzöngési időszak, hogy nekünk olyasmink lesz, ami a nagy tengeren innen senkinek nincs még, majd néma csend lett, és a kíváncsiskodó firtatásokra csak annyit mondtak, összeomlott és nem lehet használni. De mintha csak ez lett volna a különböző kísérletek sorát nyitó zöldjelzés, elkezdték előbb a könyvecskével, majd a kartonnal (vagy fordítva?), majd jött az elektronikus kártya, most meg ez a dosszié. Csak épp egyetlen előre történő lépést sem látunk az egészségügyi rendszer háza táján. Sőt.
Magyarázkodni azt tudnak, közelebbi és távolabbi jövőbe kivetíteni az eredményt, de ennyi. A Kálvária-dombbal is valahogy így vannak: a nagy garral közhírré tett korszerűsítés talán egy fél évet tartott. Csak azt nem értem, hogy a magánszemélyektől a legkülönfélébb bizonylatok követelése mellett miért nem kérdeztek meg egy olyan váradit, akinek a nagyszülei is itt éltek, ők meg tudták volna mondani, hogy a Kálvária-dombnak van egy olyan rossz szokása, hogy időnként megcsúszik.
Családunk közvetlen érintettsége miatt tudom, hogy például 1941-ben voltak olyan présházak, amelyek a dombról majdnem a Körös partjáig lecsúsztak. Ilyen a talaj szerkezete arrafelé. És a gőzturbinák?! Azokat esetleg nem lehetett volna felszerelés előtt ellenőrizni?! Csak azért, mert holland gyártmány? Vagy csak a beszerelés a hollandok sara? Könnyen viccelődök, mert mi nem ettől a turbinától melegszünk vagy didergünk. De mégis, nem kellene már egyszer és mindenkorra eltemetni a felületes munkát, nemcsak szóhalmazzal folyton takargatni?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!