JEGYZET – Megható volt látni, ahogy a tüntetések után, mikor a résztvevők zöme már indult hazafelé, a még majdnem gyerekek gyűjteni kezdték zsákokba az elhullajtott szemetet.
2017. február 07., 23:012017. február 07., 23:01
Ez már valóban egy új nemzedék: nem siettek bulizni, nem mondták, vegye fel az a papírt, csikket, egyebet, aki ledobta, látszott, hogy számukra a legfontosabb tisztán hagyni maguk után a helyet, ahol változásért kiáltottak. Egyszóval: ők maguk kezdték meg a változást, példaadással. A kormány mellett tüntető, potyaleső gyülekezet ezzel szemben jó nagy felfordulást hagyott hátra!
De ezen már nincs is mit beszélni, sajnos az odavetett aprópénzért, papírtálcára löttyintett falatkákért vagy egyszerűen csak sohanapján beváltandó ígéretekért képesek kiállni és szájalni. Aki mögé pedig felsorakoztak, a bajszos hőscincér büszkén dicsekszik a kétezres tömegével, de a kétszázezres „ellentömegre” még pisszenni sem tud. Jobb is egyébként, ha nem pisszen, mert a tereket meg lehet tisztítani a többórás esemény elkerülhetetlen hulladékaitól, de a köztérbe válogatás nélkül elszabadított szavakkal mi lesz? Röpdösnek az idők végezetéig a nagy semmiben, vagy lerakódnak a kollektív emlékezetbe, a költő szavaival „keményen, vastagon”, és az egyre szennyesebb üledéktől nem szabadulhatunk?!
A politika soha nem volt makulátlan, leheletfinom elfoglaltság, de amit mostanában megengednek maguknak ezek az alávalók, az már több a soknál. Például a frászbuk beírásai miatt érzékenykedő főpolgármester naccsága akkor nem volt olyan finom lélek, amikor az elnökválasztási kampányban a gyerekkereskedelem vádjából hirtelen átcsapott a szervkereskedés ódiumába. Vagy a hantabajnok volt miniszterelnöknek megjárta-e a fejét, miszerint csak eszement mond olyat, hogy az államfő megrögzött gyújtogató?! Nem, gondolkodni, azt semmiképpen sem! Ahogy szellemi atyja, a bányászokkal randalíroztató, majd „jótetteiket” széles vigyorral nekik nyilvánosan megköszönő akkori elnök sem teszi. Aki inkább örülne, hogy még ízlik az ebéd, és ne arról elmélkedne, ki mire is bujtogat!
A butaság önmagában nem bűn, és nem erény, csak icipici genetikai hiba. De amikor rosszasággal, hatalomvággyal, úrhatnámsággal, kivagyisággal párosul, abból nagy bajok lehetnek. Ha időben nem sikerül leszerelni. A testi-lelki-szellemi tisztázást követelő, százezreket megmozgató tüntetéssorozat ezt szeretné: ne csak csikkek és papírhulladék közt, de a felelőtlen szavak szennyes üledékében se kelljen már ennyi idő után is tovább tocsognunk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!