JEGYZET – Furcsa szerzet az emberi szó, hol így viselkedik, hol úgy, hol meg egyenesen amúgy. Nem is tudom, miért foglalkoznak vele a különböző nyelvészeti tudományágak, amikor leginkább a fizika szakterületeire tartozna a szavak világa, és akkor talán még egységesíthető is volna a szómértékegység.
2016. július 31., 19:282016. július 31., 19:28
Mert van, amikor a súlyok kerülnek előtérbe, hiszen azt mondjuk, hogy milyen súlyos dolgokról beszélt X vagy Y, illetve épp fordítva: semmi súlya nincs Z szavainak. Sokszor a hosszmértéket kellene elővenni, különösen a megrögzött távbeszélőknél, akik képtelenek befejezni a semmitmondó csácsogásaikat, csak beszélnek, beszélnek, szellőztetik a gyomrukat, egy pillanatig sem gondolva arra, hogy bárkit is érdekelnek-e a szavaik.
A politikusok elöl járnak mindkét esetben: nincs szükség évekre, hiszen akár egyik napról a másikra „elfelejtik” az előzőleg mondottakat. Ha valaki netán emlékeztetni akarná őket, gyorsan elintézik azzal, hogy a szó elszáll, ezt a gyermekek is tudják. Ezen a téren – eddig legalábbis – a csúcsteljesítmény a volt államelnököt illeti, aki egy ilyen véletlen számon kérőnek egyenesen az arcába nevetett és azt mondta: teszek én arra, amit mondok. (Csak nem így, szépítgetve, hanem egyenes megmondta, mit tesz saját beszédeire.)
A kampányígéretekkel fölösleges is foglalkozni, hiszen azoknak még az ellenkezője sem igaz: mondanak mindent, ami épp az eszükbe jut. És a legnagyobb baj nem is a súly- és hosszmértéket nem ismerő politikusokkal van, hanem azokkal a hiszékeny emberekkel, akik még ennyi év után sem látják be, hogy nem is érdemes figyelni rájuk. Legföljebb azért, hogy élvezhessék az ingyen cirkuszt. A legutóbbi pártfúzió igazán nagy attrakció volt. Néhány nappal azelőtt még egészen más felállás körvonalazódott volna, de a szél a köpenyeget kifordította és lett belőle… Még megnevezni sem igen lehet, hisz nálunk a klasszikus bal és jobb oldalnak mérhető értéke sincs, amolyan elhanyagolható mennyiség.
A csoport olyan, mint a külvárosi bandázás: aki épp pofon vágja vagy megöklözi a másik bandavezért, annak a szárnyai alá húzódnak a kis csicskások. Ezeknek még ígérni sem kell jóformán semmit, a lényeg, hogy lássák, ki a pillanatnyilag erősebb és nagyobb szájú, azt szolgálják. Ha pedig beszélni kell, beszélnek ők a főnök helyett, semmi gond. Eregetik a szavakat, mint más a pipafüstöt. Tehetik, hisz érvényes mértékegysége sincs a szónak. Amikor majd lesz, addigra úgyis rég más főnök szolgálatában állnak már.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!