2009. június 08., 10:342009. június 08., 10:34
A bátrabbak a gyors sodrású folyókat is átússzák nyakukba kötött zsákokat cipelve, hogy otthon a család és a szomszédok olcsóbban pöfékelhessenek. Vannak, akik ráfáznak, vannak, akik meggazdagodnak. Azt azonban senki sem gondolná, hogy mára már hobbivá vált ez a cigarettasport. Nemrég mesélték ismerőseim, hogy a repülőgép-modellezők is cigarettáznak.
Ez nem is lenne olyan érdekes, ha a reggeli kávé mellett tennék azt, és nem a határ menti bozótosban, persze nem azért, mert otthon nem engedi meg nekik az anyukájuk.
Szárnyra kelt ötlet – mondhatni, hogy a kis motoros gépekre pár kartont kötnek, és alacsonyan szállva, így maradva a határőrök távcsövének hatótávolságán kívül, átlavíroztatják az ukrán egészségkárosítót. Meglehetősen szép summát eredményezhet a naponta többször érkező távirányított csomag.
Ha nem akad fenn a bokrokon, és nem lövik le a gépet, aki várja, szépen ki tudja pakolni. Határtalan az emberi fantázia, és a megélhetésért folytatott dzsungelharc csak fokozza változatosságot. Vevő mindig akad, hiszen fontosabb a mindennapi betevő féldeci mellé a nikotinrúd, mint zsíros kenyérre a paprika. Hiába buknak le ketten, ha hatan továbbra is csencselnek. Két megoldás ajánlott, de egyik sem valószínű: vagy beveszik északi szomszédunkat is a nagy európai buliba, vagy negyedére csökkentik a hazai cigaretta árát.
Mindkettőt elfelejthetjük egy időre. Arra viszont sokáig emlékezhetünk, hogy mekkora botrányok kavarognak az északnyugati határsávban. Hol nagyapák mennek kaszálni, és buknak le a friss széna alatti, euróezreket érő zsákmánnyal, hol ifjú titánok futnak a rendőrkutyák elől, olimpiai csúcsokat döntögetve, zsákokkal a nyakukban.
Szociológiai felmérések igazolják, hogy minél szegényebb egy társadalom, annál több alkoholt és dohányt fogyaszt. Ha továbbra is így haladunk, több száz lecsúszott ember kényszerül majd a csempészésre, és nemcsak cigarettát hurcolnak majd át, hanem más kelendő holmit is. Nem lesz más választásuk, mert természetes életösztönük erősebb félelemérzetüknél.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok