VEZÉRCIKK – Kolozsvár városvezetése imád a „multikulturalitás oázisaként” tündökölni a távoli Európa rövidlátó szemei előtt, ám a romániai sivatag ismerői jól tudják, mindez csak délibáb.
2016. november 02., 19:252016. november 02., 19:25
Az Emil Boc polgármester vezette apparátus csöppet sem zavartatja magát, amikor lehull az álarc: lelkiismeret-furdalás nélkül tiporják sárba seperc alatt mindazt, amit addig hangzatos programok, projektek révén, beszédekben, értékelésekben, szlogenekben, szórólapokon, honlapleírásokban hirdettek. A rengeteg időt és pénzt felemésztő, őszinte és lelkes közreműködők munkájából, erőfeszítéseiből gúnyt űző színjáték akkor ér véget, amikor egyértelművé válik, hogy nemcsak szövegelni, hanem cselekedni, bizonyítani is kell – amikor vizet kellene adni a normalitást szomjúhozóknak.
A városvezetés most simán bevállalta, hogy arcul csapja a fiatal civilek társadalmi szerepvállalását célzó, nagyrészt önkormányzati finanszírozású Com’on Kolozsvár nevű mozgalmat – csak azért, hogy ne valósulhasson meg a pályázaton nyertes Musai–Muszáj csoport többnyelvűséget népszerűsítő akciója. A 161 ötlet „versenyéből” győztesként kikerült kezdeményezést idén több mint másfél ezer városlakó támogatta (a második helyezett kevesebb mint 800 szavazatot kapott), de a döntéshozók magasról tesznek rájuk és azokra, akik még hisznek az alulról építkezésben, a fiatal civilek társadalomformáló, falbontó erejében.
Pedig a Com’on Kolozsvár projekt éppen azért jött létre az önkormányzat hathatós támogatásával, hogy bevonják az állampolgárokat a közpénzek hasznos elköltését célzó „demokratikus döntéshozatalba”; hogy a fiatalok aktívan kivegyék részüket a közösségi életből, és ötleteikkel „innovatívan adjanak választ a közösségi szinten tapasztalt szükségletekre”. Hát igen: ebből az lett, hogy a városvezetés diktatórikus módon – fittyet hányva a szabályzatra és lazán felülírva a pályázat lebonyolítóinak eredményhirdetését – megakadályozta a legtöbb szavazatot kapó ötlet megvalósítását. Ráadásul pont egy olyan kezdeményezést fojtott el, amely bizony innovatív módon (a város tömegközlekedési eszközein kifüggesztett 3D-s táblákon) adna választ egy közösségi szinten tapasztalt szükségletre (a többnyelvűségre).
Kolozsvár városvezetésének magyarázkodása – miszerint a többnyelvűség kérdése folyamatban lévő per tárgyát képezi – nevetséges: egyrészt ez a kitétel nem szerepel a pályázat szabályzatában, másrészt a muszájosok tavaly is hasonló témakörrel jelentkeztek és nyertek. Akkor nem szúrtak szemet, ám most, a 2021-es kulturális fővárosi cím elbukása után, bő egy hónappal a parlamenti választások előtt nincs apelláta. Nincs más, csak homok és sivatag, ameddig a szem ellát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!