VEZÉRCIKK – Vérlázító, hogy az az orvos, aki tanulmányai befejezésekor elismételte a hippokráteszi esküt, megfogadván, megőrzi a hivatás tisztaságát, tekintélyét, és hogy minden igyekezetével segíteni fog a betegein, képes szemrebbenés nélkül közölni a pácienssel: nem operálja meg, ha az nem fizet neki ezer eurót.
2016. szeptember 27., 19:062016. szeptember 27., 19:06
Ha pedig ne adj’ isten, a szorult helyzetben lévőnek nincsen ennyi pénz a farzsebében, azonnal praktikus tanáccsal szolgál: sántikáljon csak ki a rendelőből, adja el értéktárgyait, és ha ez nem elég, akár a házát is tegye pénzzé. És ez nem városi legenda, hanem a minap történt Marosvásárhelyen.
Az ortopéd orvost őrizetbe vette a rendőrség: rajtakapták, amint 800 eurónyi csúszópénzt vett el egy páciense hozzátartozójától. Bár a jóérzésű hétköznapi ember, sőt egy jóérzésű orvos számára is felháborító lehet az eset, minden valószínűség szerint nem elszigetelt, és sajnos nem mondható szokatlannak. Valószínűleg mindenki hallott már arról vagy megtapasztalta, hogy szinte kivétel nélkül fizetnek a betegek az orvosnak, legyen szó életmentő vagy jelentéktelenebb beavatkozásról. Úgynevezett hálapénzt fizetnek. A romániai átlagpolgárnak, akinek havi bére nem haladja meg a 450 eurót, ha úgy hozza a balsorsa, és a vásárhelyihez hasonlóan viszonyuló orvoshoz kerül, le kell pengetnie az 1000 eurós paraszolvenciát – persze csak ha nem akar nyomorék maradni. Hálából.
A hazai egészségügyi kezelések bevett szokásnak számító velejárója, hogy az orvosnak járó köszönet szinte csak számokban fejezhető ki (nem is lejben, de euróban). Az már csak ráadás, hogy a páciens sok orvos szemében nem jelent többet számadatnál, számjegyekben kifejezett laboratóriumi leletek és kórképek összességénél. Bár természetesen a lélek is gyógyításra szorulna minden esetben, nagyon sok orvos nem veszi ezt figyelembe: csak számokkal dolgozik, csak számokért.
Azt már jó ideje tudjuk, hogy rosszul fizetik Romániában az életbevágóan fontos orvosi hivatás képviselőit, és hogy emiatt egyre többen keresik külföldön a boldogulásukat. Azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb a hivatását valóban belső indíttatásból és lelkiismeretesen, a beteg érdekeit szem előtt tartva végző gyógyító. Annak azonban nem lenne szabad az orvostársadalom és a betegek számára is magától értetődővé, elfogadottá és megszokottá válnia, hogy a páciens nem több, mint potenciális fizetésforrás és József Attilával szólva: kartotékadat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!