A szabadságharcos szerepében próbálja megerősíteni pozícióit a novemberi államfőválasztások előtt a nagyobbik kormánypárt, amikor fityiszt mutatva a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), októbertől a társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentését és különböző juttatások emelését ígéri.
2014. június 15., 20:432014. június 15., 20:43
2014. június 16., 11:542014. június 16., 11:54
A voksszerző stratégia azonban hosszú távon jóval több kárt fog okozni, mint egyes társadalmi kategóriák pillanatnyi jóléte, az intézkedések várhatóan 2015-ben ütnek majd vissza, de akkor majd fokozott erővel.
Jelenleg ugyanis csak annyi látszik bizonyosnak, hogy a lépések 5 milliárd lejnyi lyukat ütnek a jövő évi költségvetésben, a Ponta-kabinet pedig máig nem tudja megmondani, hogy miből fogja ezt fedezni. Ugyan cserkész becsületszavukra állítják, hogy nagyobb lesz idén a gazdasági növekedés a korábban becsültnél, ám garanciát nem tudnak felmutatni. Állítják azt is, hogy nem kell majd újabb adókat kivetniük a deficit csökkentésére, de valahogy nem tudjuk ezt elhinni éppen annak a kormánynak, amelyik szinte havi rendszerességgel újabb adókkal és illetékekkel rukkol elő.
A választásokig minden bizonnyal nem is történik semmi etekintetben. Azután viszont újra Bukarestbe érkeznek a nemzetközi hitelezők képviselői, hogy közösen rögzítsék a 2015-ös évi állami költségvetés sarokszámait. Ekkor pedig – hacsak nem kapcsol dübörgő üzemmódba a gazdaság – két lehetőség áll majd a kormány előtt. Vagy véglegesen felmondják a készenlétihitel-megállapodást, s öntörvényűen alakítják a büdzsét – ami az eddigi cselekedeteik alapján egyenes út lehet az államcsőd felé –, vagy pedig engednek a nyomásnak, és valós intézkedéseket hoznak a költségvetési hiány kompenzálására, magyarán adókat emelnek, vagy újabbakat vetnek ki.
Bármelyik lehetőséget is válasszák, egy dolog már most borítékolható: megint a mi zsebünk fogja bánni, hogy reális stratégiák nélkül kormányoznak, és ahelyett, hogy valamit tennének a gazdaság fenntarthatósága érdekében, csak kampánytól kampányig látnak el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!