Talán nem hallottam róla, talán nem hozták nyilvánosságra, talán még érlelik-ülepítik a végső változatot, nem tudom, de az elmúlt esztendők politikai burjánzásait elszenvedőként attól félek, neki sem fogtak. Vagy ami ennél is szomorúbb: eszükbe sem jutott belefogni.
2014. február 16., 19:572014. február 16., 19:57
Holott nagy szükség volna végre megjelentetni egy sürgősségi szósegélyt. A megjelenés után pedig, friss nyomdaillatot árasztva, íziben kezébe adni mindazoknak, akik már beleléptek a politikai mocsárba, illetve akik még csak a várólistán ácsorognak. És szigorúan rájuk parancsolni: ezentúl e nélkül egy tapodtat sem!
Úgy képzelem az egészet, mint az elsősegélydobozokat, vagyis a leggyakrabban előkapható szófordulatoknál, a sokak számára érthetetlen és kimondhatatlan (s talán épp ezért nevetségesen sűrűn használt) idegen kifejezések rokon értelmű szavainál bejelölve, illetve ha valakik elektronikus változatban igényelnék a kiadványt, merthogy könyvet lapozni ma már egyre inkább ciki, akkor egy olyan riasztóval ellátni, ami a fentebbi esetekben aprócska áramütéssel jelezné, hogy vigyázat, veszélyes zóna.
S hogy miért kell nekem ilyen mindenki számára nyilvánvaló szükséglettel foglalkoznom, holott jól tudom, hogy a húsosfazék körül lebzselők egész hada valami hasonlóért kapja a fizetését?! Bevallom: túlbuzgóságból. Jobban mondva azért, mert az elmúlt napok nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítandó sürgősségi beavatkozásokat igénylő eseményei során kiderült, hogy a bársonyszékek karfájába kapaszkodó minisztereknek mondott egyének olyan – aránylag – egyszerű szavakat nem ismernek, mint felelősség, szakértelem, emberélet, illetve lemondás. (Ez utóbbi nem a rászorulók részére, hanem saját kárukra, de sokak örömére történne.)
Miközben pedig ezen okfejtésemet billentyűzöm, azon töprengek, miért is késik a sürgősségi szósegélycsomag. És hirtelen beugrott: még nem volt idő a megszerkesztését végző parlamenti bizottság összetételét meghatározó, illetve a valamikor megkezdődő munkát ellenőrző bizottság felállításához.
Nem is értem, hogyan lehetek ennyire érzéketlen, hogy a hamarosan katasztrófát okozó hóolvadás és egyéb előre nem látható esetek küszöbén én ilyen piszlicsáré szósegélyekkel foglalkozom. Majd az idei választások és referendumok múltán, ha sikerül mindenkinek, akit illet épségben kimásznia az emészthetetlen szóvirágok szárának-gyökerének alamuszi csapdájából. Akkor!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!