2009. augusztus 21., 11:162009. augusztus 21., 11:16
Igyekezetük máris gyümölcsözőnek bizonyult, a képmutató hülyeség terén ugyanis máris képesek vagyunk olyan teljesítményeket felmutatni, amelyekre Strasbourgban is elismerően bólintanak. Történt ugyanis, hogy egy korábbi, a Székelyföldön helyi magyarok és romák között kirobbant konfliktus nyomán a strasbourgi emberi jogi bíróság arra kötelezte Romániát, hogy folytasson diszkriminációellenes kampányt.
Ennek részeként előadásokat és képzéseket kellett szervezni, de persze ez még nem volt elég, így aztán elő kellett venni a diszkriminációellenes harc nagyágyúját: reklámsapkák, -írószerek és táskák osztogatásával léptek fel az ordas eszmék ellen. Azért szép dolog azzal szembesülni, milyen kép él a nyugat-európai hivatalnokok fejében a hatékony kisebbségvédelemről. Ezzel az erővel azért akár arra is kötelezhette volna a hazai hatóságokat, hogy járják végig az érintett falvakat, és minden egyes háztartásba bekopogva, mutatóujjukat feddőn felemelve mondják el: „Ej, ej, csúnya dolog ám a romákat diszkriminálni!”
Eredményességét tekintve vélhetően ugyanolyan hatékony lett volna, mint a sapkaosztás, csak legalább nem kellett volna rá annyi közpénzt költeni. Egy-két kétellyel átitatott megjegyzés azért megfogalmazódhat azon brüsszeli és strasbourgi hivatalnokok és bírák szakmai kompetenciájával kapcsolatosan, akik azt hiszik, hogy „Az idegen szép”, „Belülről mindenki rózsaszín” vagy „Szeressük egymást, gyerekek” feliratú reklámcuccal bármilyen konfliktust meg lehet előzni, főleg olyan vidékeken, ahol az emberek naponta azzal szembesülnek, hogy egyes, a civilizált együttélés normáit felrúgó elemek rendszeresen dézsmálják a veteményeskertet.
Amúgy arról még nem hallottam, hogy például Franciaországban bögréket osztogattak volna a muszlim bevándorlóknak, „Csúnya dolog autókat felgyújtani a külvárosokban, ha egy rendőrök elől menekülő algériai zsebtolvajt agyonüt az áram a trafóházban, ahová elbújt”, pedig istenuccse, kíváncsi lennék az eredményre. Azért az osztogatást először mégis a strasbourgi bíróságon kezdeném. Az illetékeseknek bögréket adnék, a következő felirattal: „olyan ügyekhez, amelyeknek a hátteréről fogalmunk sincs, csúnya dolog hozzászólni, pláne hülyeségeket.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok