A vak is láthatja, hogy alig jut ideje testmozgásra a diáknak, aki reggel nyolctól délután háromig iskolapadban görnyed, délután megoldja a legtöbbször nem elhanyagolható mennyiségű házi feladatot, majd – ha jut energiája és lelkiismeretes – memorizálja is másnapra a román-, földrajz-, történelem-, kémia- és németnyelvtan-leckét.
2016. szeptember 21., 19:222016. szeptember 21., 19:22
Persze sokan járnak hetente többször úszni, focizni, karatézni, balettezni, lovagolni, viszont ezt otthoni ösztönzésre teszik, hiszen az iskolarendszer nem tekinti a mozgást, a sport megannyi pozitív hozadékát a napi tanrend természetes velejárójának – mint ahogy Európa más országaiban megszokott.
Így a szülő zsebét terheli, ha egyensúlyt akar teremteni a gyerek életében az információátadáson alapuló követelményrendszer és az ebből fakadó mozgáshiány, az ülő életmód dominanciája között. (Az csak hab a tortán, hogy már az elemisták is rengeteg időt töltenek szabadidejükben képernyő(k) előtt ücsörögve.)
Például a serdülő heti 35 tanórájából átlagosan mindössze kettő a torna, ami korántsem elég ahhoz, hogy a fejlődő test mozgásigényét kielégítse. Nem beszélve arról, hogy ily módon kimarad mindennapjaiból a mozgásos tevékenységek számos pozitív hozadéka, hiszen aligha ajándékozzák meg a diákot a túlnyomórészt lexikális tudást követelő tanórák azzal, amit a sporton keresztül megtapasztalhat.
Pedig a sport nemcsak testedzést jelent, de mentálisan és érzelmileg is fejleszt, edzi az empátiát, csapatszellemre nevel, erősíti az összetartozás-érzést, a gyereknek összpontosítania kell, megtanulja, hogyan találja fel magát a hirtelen előállt döntéshelyzetekben, stb. Ezt tartja szem előtt az iskolai élet mozgáshiányának kiküszöbölését is célzó Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpia, amely tavaly 400 résztvevőt vonzott, idén pedig már 700 diákot mozgat meg.
A tegnap kezdődött, immár második alkalommal szervezett kolozsvári rendezvényre Erdély minden megyéjéből érkeztek fiatalok, akik a futball, kézilabda, kosárlabda, röplabda és atlétikai versenyszámok mellett idén az úszás négy versenyszámában is megméretkezhetnek. Sok tekintetben jó jel, hogy egyre többen kapcsolódnak be sportrendezvényekbe.
Az is fontos például, hogy az effajta vetélkedőkön azoknak a diákoknak is sikerélményben lehet részük, akik mondjuk egy matekversenyen nem remekelnének, viszont jól mozognak. Ha egyre több vonalon ellensúlyozzák a hasonló versenyek az erdélyi iskolások mozgáshiányát, a követelményrendszer egyoldalúságát, remélhetőleg egészségesebbek lesznek az ifjú generációk. És ez több, mint sport: ez már hosszú távú terápia.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!