Elkezdődött az érettségi, és már az első nap reggelén dörgedelmes üzenetet küldött szét az éterbe a miniszterelnök, mondván, hogy egyszer s mindenkorra legyen vége a tolvajlásnak – vagyis a puskázásnak nevezett másolásnak –, mert aki..., és jött a fenyegetőzés.
2013. június 17., 11:282013. június 17., 11:28
2013. június 17., 11:362013. június 17., 11:36
Mind vártam, hogy szózatát egy halkabb, de egyértelmű bocsánatkéréssel fogja befejezni, megszólítva a vizsgalázba belelendülő ifjakat és szüleiket, hogy az elődjeinek alárendelt miniszteri főfejesek tizenkét éven át fejetlenül kísérletezgettek a csemetékkel. Pontosan nem is tudom, hányszor játszották el a félévek osztását és újraosztását, holott az iskolaévet jelentő hónapok annyian vannak, hogy egy épkézláb embernek még marad is egy ujja tartalékban, ha nem sikerülne a számolás. De makacsul nem és nem! Két variáns jött szóba: a 3 + 6 és a 4,5 + 4,5.
Akinek nincs iskolás gyermeke-unokája, és ő maga sem tanerő, vagyis nem közvetlenül érintett, az megkérdezheti, hogy miért olyan fontos ez az egész tanévszerkezeti osztogatás. Fontos, mert egy-egy tantárgyból annyi érvényes jegynek kell lennie a naplóban, ahány óra van egy héten az illető tantárgyból és lehetőleg még egy pluszban. (Az egyórás tárgyaknál magától értetődik a két jegy.) Na de épp azokból a tárgyakból, amelyekből úgynevezett kompetenciavizsgával megkezdték az érettségit (románból és anyanyelvből), kilencedikben heti 4-4 óra van, tizedikben, a reálosztályokban már csak 3-3, és ez így marad végig. Plusz a félévi dolgozat. Elmélyült szóbeli feleltetésre semmiképpen sincs idő, legföljebb úgy lehet megoldani, hogy szemszínre, frizurára, esetleg névhosszúságra ír be a tanár jegyeket. Vagy írat a diáksággal fogalmazásokat-rögtönzéseket. Amiket aztán ki kell javítani. Azt is lehet csak úgy, ránézésre megoldani, mert ha minden szót elolvas a tanár... Ez a héj-rupp munka megy az első félévben, aztán a kétszer olyan hosszú másodikban gondtalan lébecolás. Egyik évben így, a másikban úgy.
És akkor még nem is szóltunk arról, hogy a most érőket tanító fiatalabb tanárok már ebbe a kisérletezősdibe nőttek bele, illetve abba, hogy kevés pénzért nem érdemes jó munkát végezni. A hab a tortán a játékos elnök iskolára alkalmazott szóvirágcsokrai: ő tudja, hogy miért, de a tanulástól –saját bevallása szerint – mindig is úgy futott, mint ördög a tömjénfüsttől. De makacsul a gyerek a hibás! Nem volna becsületesebb egy fél szájjal elrebegett amerikás „sorry vagyok\" vagy diákzsargonban a bocsika?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!