Skizofrén választás

Négy évvel ezelőtt – a vegyes, a többségi elvet az arányossággal ötvöző egyéni választókerületes rendszernek köszönhetően – a korábbi 477-ről 588-ra nőtt a honatyák száma, akik közül a Szociálliberális Unió (USL) színeiben indulók kétharmados többségre tettek szert.

Sokat elmond a törvényhozás elmúlt négy évéről, hogy a 2012-ben taroló unió tagjai, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt jó ideje egymást marja, és nagy riválisként indul a december 11-ei megmérettetésen. Azonban nem a szokásos politikai adok-kapok süllyesztette mélypontra a polgárok parlamentbe vetett bizalmát. A honatyák túlnyomó többsége ugyanis kendőzetlenül szembement a korrupcióellenes harccal: az USL képviselői eleinte titkos bizottsági üléseken módosítgatták a jogszabályokat, majd olyan törvénytervezeteket nyújtottak be, amelyek megvédték volna társaikat az igazságszolgáltatástól, illetve megkönnyítették volna az elítélt politikusok szabadlábra helyezését.

Miután – a felháborodott közvélemény nyomására – nem sikerült csendben elfogadniuk például az amnesztiatörvényt, egyenként vették oltalmukba az ügyészek által kikért honatyákat: legalább 20 kolléga – köztük Borbély László – esetében megakadályozták a bűnvádi eljárás beindítását. Mindezek ellenére 2012 és 2016 között 13 honatyát jogerősen elítéltek, 16-ot letartóztatott, illetve vizsgált a DNA, hat személyt pedig összeférhetetlennek nyilvánítottak a bukaresti Közpolitikai Intézet kimutatása szerint. Az egyéb okokat is figyelembe véve összesen 89 honatya, azaz a megválasztottak 15 százaléka nem töltötte ki mandátumát.

Az átláthatóságot az elektronikus szavazás felfüggesztésével (is) akadályozó parlament presztízsén egyértelműen a korrupciós ügyek, illetve azok eltussolása ejtette az egyik legnagyobb sebet, de ide tartozik a honatyák speciális „luxusnyugdíjának” megszavazása is olyan körülmények között, hogy a több mint félezer parlamenter képtelen volt orvosolni az ország sarkalatos problémáit. Ráadásul több mint harmaduk (223-an) inkább azzal volt elfoglalva, hogy másik pártban keresse boldogulását. A bukaresti törvényhozásba küldött választottakat hidegen hagyta a Colectiv-tragédia által kiváltott megtisztulási mozgalom is. Az utca emberének legnagyobb gondjai csak a kampány közeledtével kerültek a döntéshozók terítékére, ám olyannyira túlméretezték a könyöradományt, hogy a fizetésemelések, illetve az adóeltörlések kedvezményezettjeit is kétségbe ejtheti a túlköltekezés.

Ebbe a sáros, lehangoló, reménytelen közegbe simulnak bele az erdélyi magyarság választott képviselői is. Az elmúlt 26 évben csupán öt romániai honatya „járult hozzá” hét teljes mandátummal az összkép sötétítéséhez, és közülük négy RMDSZ-es: Bogdan Nicolae Niculescu Duvăzon kívül Kerekes Károly és Márton Árpád képviselő, illetve Markó Béla és Verestóy Attila szenátor rekorderként „öregbíti” a romániai látszatdemokrácia hírnevét.

Verestóy és Márton – ötszázalékos küszöb ide vagy oda – december 11. után is folytatja jól végzett munkáját. Oda is illenek, hiszen mi mást tehetnének: négyévente, választások előtt megígérik azt, amit aztán négy éven keresztül megint nem tesznek meg. Mert képtelenek elhatárolódni a Dâmboviţa partjától – jól példázta ezt a közelmúltban Márton Árpád, aki nemrég számtalan fórumon hosszasan magyarázta a választóknak, miért rossz, veszélyes a 102 adó és illeték eltörlése, illetve a masszív béremelés, ám mégis megszavazta a közalkalmazottakat érintő fizetésnövelést, nem sokkal azután, hogy a honatyák ellenszavazat nélkül könnyítettek a közterheken is.

Márton Árpádban és az RMDSZ-ben minden bizonnyal sűrűn szembeszáll a józan eszű érdekképviselő és a minden hájjal megkent bukaresti politikus – számtalan példa támasztja alá, hogy eme skizofrén csatában rendszerint utóbbi kerül ki győztesként. Aki pedig őszintén úgy érzi, hogy ez az ő háborúja is, az nyugodt szívvel tessékelje ki hőseit nyolcadszor is a bukaresti frontra.