Molnár Judit
2017. július 02., 23:292017. július 02., 23:29
Dicséretes, ahogy a nagyváradi városvezetés gondoskodik a lakosság fizikai erőnlétéről: havonta egyszer ingyenesen megsétáltatja azokat, akik nem veszik nyakukba a várost különböző számlákat kifizetni, hanem egy helyen próbálkoznak: a városháza beltéri üvegpiramisában.
Már nem először említem ezt az ötletes találmányt, ami ugyan a párizsi Louvre udvarán álló hasonló építmény kistestvére, de funkcionalitását tekintve túlhaladta azt. Nem akarom én Párizs ellenében szülővárosomat dicsőíteni, de a Louvre-beli piramis enyhén öncélú – volt, aki még holmi okkultista erőket is említett vele kapcsolatban, Váradon viszont kellett, mint a falat kenyér.
Erről egyébként már a megnyitáskor mindezt elmondtam, örömmel köszöntve a kezdeményezést, egy idő után viszont kénytelen voltam bírálni, amikor kiderült, hogy a kis postahivatalt megszüntették, vagy meg akarják szüntetni, már nem tudom pontosan. Egyébként szinte havi rendszerességgel látogatom, mert nagyon kényelmes, különösen miután az is kiderült, hogy amit eredetileg nem lehetett, azt most már lehet: a villanyszámlával sem kell kizarándokolni a villanytelepre.
Megmondták: az első pultnál lehet fizetni, megtörtént, otthon pedig diadalmasan újságoltam a férjemnek, ezentúl nem az ő feladata lesz a villanyszámla kifizetése, mert megoldom én a piramisban. Következő hónapban be is álltam az első pult előtti sorba, de mire rám került a sor, a hölgy intett, hogy nem nála, hanem egy jóval arrébb lévő pultnál.
Sebaj! Újabb hónap múlva egyenesen oda: nem, nem, kapom a választ, elől, a második pultnál. Na, ez már egy kicsit sok volt, lehet, kissé felemeltem híresen „halk” szavamat, megkérdezve, miért néznek bolondnak, ezt meghallotta az irodavezető hölgy, és mint a rendetlenkedő, de kedves kisóvodást odavezetett egy eddig még általam nem használt pulthoz. Azt is megvárta, amíg fizettem, aggódásáért, nehogy hangoskodás legyen megint, az lett a hálám, hogy egyszerűen megkérdeztem, mi az oka ennek a havi egészségügyi sétáltatásnak.
A válasz meglepett: mert csak egy gépen lehet számlát fizetni, mivel a villanytelep nem fizet érte, és a kolleganők önkéntes munkában veszik el tőlünk a pénzt, és naponta cserélik egymást. Nem hasogattam tovább a szőrszálat, és nem kérdeztem: ha egy nap véletlenül nem jön senki, akkor a gép előtt nyolc órát zavartalanul elüldögélő hivatalnoknak levonják a fizetését? Hát ennyire bugyuta nyanyának tűnök, hogy az IT bemesélnek ilyesmit?! Nem baj, a következő hónapban sor kerül erre is!
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!