Schengen és a migránsok

A mai Európában szinte semmi nem az, aminek látszik. Óriási biztonsági kockázatokat jelentő tömeges illegális migráció, egy váratlan és brutális orosz agresszió az EU szomszédjában, elhibázott uniós szankciós politika, egyre szerteágazóbb nemzeti érdekek feszítik szét az öreg kontinenst. Csakhogy mindezt az elkényelmesedett, bürokratikus EU-s intézményrendszer, a fősodrú, azaz sokszor brüsszeli szócsőként működő média igyekszik elhallgatni, súlytalanítani, más értelmezésben tálalni. Nem meglepő, ha az európai átlagpolgár sokszor értetlenül áll a történések előtt. Nekik ugyanis mást mondtak.

Itt van például a mostani „meglepetés”. Karl Nehammer osztrák kancellár már jó ideje kéri, követeli az Európai Bizottságtól, hogy lendüljön mozgásba, mert egyre több tagország elégedetlen a migrációs politikával. Arról az óriási mértékű illegális bevándorlásról van szó, amelyről még mindig nem illik beszélni. Amely ellen kerítést húzni a legnagyobb bűn volt akkor, amikor azt Magyarország megtette. Ma már persze Európa-szerte szaporodnak a hasonló célzattal felhúzott kerítések. Nehammer szerint az Európai Bizottság az elmúlt években figyelmen kívül hagyta az Unió „foghíjas külső határait”, a Frontexnek, az uniós határvédelmi ügynökségnek „védőfalat kellene képeznie a tagállamok számára az embercsempészet ellen is”. A kancellár egy októberi lapinterjúban azt is elmondta: a bizottságnak biztosítania kellene, hogy az anyaországok visszavegyék az elvándoroltakat, erre pedig megfelelően ösztönöznie kellene az érintett államokat.

Mellesleg becslések szerint Ausztriában bő harminc év múlva már többségbe kerülhetnek a migrációs hátterű polgárok, azaz akik külföldön születtek. A népesség-előrejelző portál azt jelzi, hogy 2030-ra Bécsben már meghaladja az ötven százalékot a nem Ausztriában születettek aránya. Ausztriában helyzet van. Románia és Bulgária schengeni csatlakozásának elutasítása nyilvánvalóan kampánycélokat is szolgál, hiszen hamarosan választást tartanak a legnagyobb osztrák tartományban, Alsó-Ausztriában. A probléma viszont valós és megoldatlan. Ha az Európai Bizottság, az EU egésze továbbra sem kezeli megfelelő hangsúllyal a migrációs nyomás ügyét, akkor további „zsarolásoknak” lesz kitéve Európa.

Ugyanez a helyzet az európai gazdaságot és energiaellátást súlyosan érintő uniós szankciókkal, melynek társadalmi, politikai következményei a tél folyamán egyre több EU-tagállamban vezetnek majd instabilitáshoz. Egyre több uniós ország lesz kénytelen olyan lépésekhez folyamodni, amelyekkel a saját érdekeit hatékonyabban tudja érvényesíteni egy válsághelyzetben. Ha kell, uniós zsarolással. Ahogyan azt most Ausztria tette a schengeni bővítés megakadályozásával.

Az EU- és NATO-tagságát még mindig egyfajta csodaként megélő román politikai elitnek nagyon rövid idő alatt kellene felnőnie egy új feladathoz. Megtippelem: nem fog sikerülni. Iohannis és Aurescu folytatják óvatos totyogásukat a ködös európai politikában. Megvárják, amíg Schengen Romániához csatlakozik.