2009. november 27., 12:362009. november 27., 12:36
Itt van mindjárt az árpádsáv esete Závada Pállal, akinek itt most nem az irodalmi munkásságára térek ki, mivel azt becsülöm és tisztelem. Hanem a minap azt találta mondani, hogy „az árpádsáv nem történelmi ereklye, hanem a nyilas hagyomány, a kirekesztő gyűlölet, az antiszemitizmus és a rasszizmus jelképe.”
Ha ezt annak idején tudják, szegény Árpád-házi királyaink bizonyára nem alkalmazzák ezt a kirekesztő jelképet zászlaikon és pecsétjeiken, de hát akkor sehol sem volt egy Závada Pál, hogy közölje velük: Felséges uram, te egy szélsőséges náci vagy! Ettől a megszégyenült király polgártárs bizonyára azonnal lecserélte volna a félelmetes sávokat valami semlegesre, mondjuk zöld mezőben vidáman hancúrozó balliberális írófejedelmekre.
De hát pont akkor nem járt arra egyetlen Závada Pál sem, ezért aztán azok a csúnya királyok II. Andrástól V. Istvánig használták az árpádsávot, sőt az Anjou-királyok is, pedig ők már nem is voltak Árpád-háziak, csak bizonyára kirekesztők és fajgyűlölők. Meg nácik. Az már más kérdés, hogy az árpádsáv egy bizonyos formáját egy bizonyos történelmi korban egy szélsőséges eszme képviselői megpróbálták kisajátítani, de eddig a történészek még nem derítették ki, hogy például a zsidók deportálásáért közvetlenül az árpádsáv volt a felelős.
Tény: ha ma egy gőzös fejű társaság tagjai egyenruhában, alakzatban vonulnak az árpádsávos zászló alatt, miközben jókat cigányoznak meg zsidóznak, akkor azokat minden becsületes embernek illik megvetni. Ha az árpádsáv a történelmi zászlók között, az állam címerében, a személyi igazolványon és az útlevélen jelenik meg, akkor nemzeti ereklye és szimbólum.
Ha egyenruhában masírozó csőcseléknél, akkor ki kell csavarni a kezükből, őket meg el kell vinni hat hónapra parlagfüvet irtani. Ennyi. Lehet, hogy a vörös csillag, a sarló-kalapács, a horogkereszt vagy az árpádsáv egyesek szerint ronda, és be kell tiltani. De félni valahogy mégsem tőlük kellene, hanem azoktól, akik eszelős eszmék hirdetése közben viselik őket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok