2009. augusztus 11., 10:212009. augusztus 11., 10:21
Ellenben a ló és a tehén láttán kikerekedett a szeme, és nem akarta elhinni, hogy ezek hús-vér élőlények. Eddig csak képeskönyvben és vadnyugati témájú filmekben látott hasonlót. Meg is jegyezte szerényen, ő kissé megijedt tőlük, mikor látta, hogy szabadon sétálnak az emberek között. Náluk – mesélte – eszméletlen pánik törne ki, ha valamelyik utcán egy tehenet látnának szabadon, errefelé pedig csordában sétálgatnak a település főutcáján. Hát igen, ez az egyik alapvető különbség: szegény állatok be vannak zárva a szabadság hazájában, nálunk pedig kényük-kedvük szerint flangálnak. Egyszer majd biztosan ott is eljön a mindent elsöprő szabadság szele, és akkor nemcsak a marhák, de a tehenek is lerúgják béklyóikat.
Csupán egy gond van a szabadon mászkáló állatokkal, rontják a köztisztaságot. Ez viszont nem tűnik fel az amúgy is mocskos utcákon. Egy lepénnyel több vagy kevesebb igazán nem számít. Különben ez is hasznos, mert az egyik falubeli megszárítja, és a kubaihoz hasonló szivart sodor belőle. Vajon ehhez mit szólna a jó öreg Castro? Már semmi sem az igazi, mindenütt koppintják a világmárkákat. Még jó, hogy a falusi tehéntrágyás levegő hamisítatlan aromája egy tengerentúli fantáziáját is megmozgatja.
Ez még a mienk, ezt nem másolják. Így nem véletlen, hogy néhány alföldi vállalkozó kedvű egyén ki is használja ezt az adományt. Régen parasztnak hívták, ma már vállalkozó, akinek nincs többé kedve állatokat tartani az ősi birtokon, ezért panzióvá alakítja azt. De nem ám olyan jakuzissá, hanem meghagyja eredeti szalmafödeles mivoltában. Aztán a nyugatiak kibérelik, beköltöznek, és azzal szórakoznak, hogy minden reggel megfejik a Bimbót, etetik a disznót és összeszedik a tojást.
A tulaj rájött, hogy nem éri meg gazdálkodni, mert az agrártörvények megfojtják, de ki lehet adni a munkát olyanoknak, kik sohasem láttak még tehenet, és fizetnek is érte, hogy ganét villázhassanak. Ez az igazi kupeckedés! Előfordulhat, holnap már a polgármesteri székeket is kiadják laikusoknak, hogy rotációban koptassák. Meglehet, akkor jobban fogunk fejlődni, mint most, amikor profinak nevezett dilettánsok vezetnek minket a szarvunknál fogva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok