JEGYZET – Romániában az alapvető jogokért való kiállás rongálásnak minősül. Még akkor is, ha az ember konkrétan semmit nem rongál meg.
2016. április 17., 10:292016. április 17., 10:29
Mindez Nagyváradon derült ki, ahol múlt héten a rendőrség rongálás miatt bírságolta meg azokat a politikusokat, illetve szimpatizánsaikat, akik azzal emlékeztették az önkormányzat illetékeseit a történelmi utcanevek feltüntetésének fontosságára, hogy két, ilyen névvel feliratozott utcanévtáblát helyeztek ki a városháza falára.
Bár tulajdonképpen még egész jó fej volt az intézkedő rendőr, hiszen akár terrorizmussal is meggyanúsíthatta volna az érintetteket. Ez manapság úgyis nagy divatnak számít Romániában, a kézdivásárhelyi eset is jelzi, hogy a terrorvádakhoz még terroristákra sincs szükség.
Váradon is kitalálhatták volna, hogy valójában robbanószert akartak a városháza falára rögzíteni, és akkor egy látványos rendőrségi rajtaütéssel még az ilyesfajta szenzációkra fogékony közönségnek is kedvében járhattak volna. Végül ennyire bevállalósak nem voltak, így inkább a jól bevált, pitiánerebb húzáshoz folyamodva csak rongálóknak bélyegezték a táblák elhelyezőit.
Nem tudjuk megállni, hogy föltegyük az álnaiv kérdést: vajon azok az illetékesek számíthatnak valamilyen szankcióra, akik a szintén az önkormányzatnak alárendelt vízművek falán a közelmúltban kicserélték a táblát, amelyen hosszú évekig az volt olvasható magyarul és románul, hogy Vízmű Rt. Nagyvárad? A normalitás állapotát tükröző, kétnyelvű tábla helyét egy otromba felirat vette át, amely csupán egy nyelven – aki arra tippelt, hogy nem magyarul, annak jók a megérzései – tünteti fel az intézmény nevét.
Pedig ha itt valaki bármit is tönkretesz, az éppen az az illetékes, aki utasítást adott a táblacserére. Valamint az önkormányzat román többsége, a rendőrség, illetve egyéb hatóságok, amelyek az ilyen lépésekkel tovább rongálják a magyar és a román közösség közötti viszonyt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!