2009. november 02., 01:002009. november 02., 01:00
Vagyis nemcsak arra hívják fel a választópolgárok figyelmét, miért érdemes vagy kell rájuk szavazni, hanem arra is: miért nem szabad a másikra. Eme világszerte bevett gyakorlat érhető most tetten Romániában és Magyarországon egyaránt, azzal a különbséggel, hogy bizonyos politikai körök és értelmiségi holdudvaruk mindkét országban apokaliptikus jövőt vizionálnak arra az esetre, ha ez vagy az a tábor kerül hatalomra. Az anyaországban például még csak a jövő évi országgyűlési választások kampányának előjátéka folyik, a történelmi mélypontra süllyedt szocialisták azonban jó ideje azzal riogatják a lakosságot, hogy fehér terror és Orbán-diktatúra vár rá, ha a Fidesz ismét hatalomra kerül. Még baloldali értelmiségiek is azt szajkózzák, hogy vége a parlamenti demokráciának a Fidesz kétharmados győzelme esetén. Nem tudom, megfigyelték-e, de ugyanez a lemez forog a romániai államfőválasztás közeledtével is. Traian Băsescu ellenfelei már nem érik be annak silabizálásával, hány üveg whiskyt iszik meg naponta vagy milyen súlyosságú elmezavarban szenved az államfő. Hanem azt bizonygatják, hogy az egykori hajóskapitány újrázása esetén Romániába visszatér a Ceauşescu-típusú diktatúra, az elnök ellenfeleire jobb esetben börtön, de az is megtörténhet, hogy puskagolyó vár, a még itthon maradtak pedig máris érdeklődhetnek munkalehetőség után az eperszedőknél. Magyarországon és Romániában is az évtizedes kapcsolatrendszerét féltő posztkommunista hálózat él a riogatás eme jól bevált eszközével. A különbség csak annyi, hogy miközben odaát a baloldal már nem rendelkezik akkora médiatúlsúlylyal, mint 2002-ben – vagy 2004-ben, amikor 23 millió románnal hozta a frászt a népre –, nálunk a Băsescu ellen szövetkezett pártok világvégét jövendölő diskurzusát a sajtó túlnyomó többsége szűretlenül és gátlástalanul visszhangozza. Eközben pedig úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy hangosbemondóvá válik egy képzeletbeli önkényuralommal hadakozó politikai tábor kezében, amelynek legnagyobb baja, hogy képtelen valós alternatívát felmutatni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok