2009. március 16., 12:102009. március 16., 12:10
Hiába faggattam banktisztviselőket, pénzügyi elemzőket, tőzsdeügynököket, a megkérdezettek közül egyikük sem tudta megmondani, mitől érdektelenebb a betörők számára ez a kék-sárgába öltöztetett, az Olümposz lábától importált pénzintézmény, mint a többi, amelyből hetente legalább egyet felkeresnek. Hogy kevesebb lenne a kasszában lapuló készpénze? Szó se róla. Jobban őriznék, mint a többit? Egy fenét. Mosolyukkal csinosabb hölgyek tennék ártalmatlanná az életük nagy dobására készülő gazfickókat? Aligha. A helyes válasz egy egyszerű feliratban rejlik, ami fölött eddig átsiklottam. Pontosabban mindig úgy rohantam az ideig-óráig felszusszanást biztosító bankautomatához, hogy se jobbra, se balra, de még csak a velem szemben álló üvegajtóra sem tekintettem. Pedig ott díszeleg a román nyelvű felirat, miszerint fegyverrel belépni tilos! Hát ez az, a rabló nem ront ajtóstól a bankba, hanem körültekintően napokig, hetekig vagy, ha a helyzet megkívánja, akár hónapokig tanulmányozza, készíti a terepet. Amikor minden apró részlettel végzett, és már csak annyi lenne hátra, hogy eldöntse, a kirabolandó összegből hagyjon-e egy kis borravalót a halálra rémisztett őrnek vagy sem, akkor szembe találja magát a szó szoros értelmében is lefegyverző tiltótáblával. Mintha látnám is a lelki szemeim előtt a hazai álkáponékat vagy viskiseket, Románia gorbunovjait, amint álig felfegyverkezve, fekete csuklyákban kiugranak dubájukból, és még mielőtt két járókelőt megsebesítenének, öt banktisztviselőt halálra rémisztenének, és egy, a pult alatti piros gombot nyomni készülő kasszásnőt lepuffantanák, az üvegajtó előtt megállnak egy pillanatra, majd meggyőződnek afelől, hogy jó helyen járnak, tegnap óta a bank nem mondott csődöt, nem adódott el, nem változtatott nevet, de még csak nem is költözött el, majd megvizsgálják a nyitvatartási rendet, és megállapítják, hogy nem késtek, és miattuk senkinek nem kell aznap túlóráznia, illedelmesen letörölik a lábukat, és lépnék át a küszöböt, ám akkor… Ám akkor megpillantják a feliratot, és megállíthatatlan reszketésbe csapó röhögőgörcsöt kapnak, de akkorát és oly hosszút, hogy a 112-t tárcsázó biztonsági őröknek nem a rendőrséget, hanem a mentőket kell hívniuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok