2011. május 20., 09:102011. május 20., 09:10
Ehelyett azonban az államfő időről időre felveti a régióátszervezések ötletét, a politikusok párthovatartozásuk függvényében helyeslik vagy elítélik, majd élünk tovább a szinte csak papíron létező, túl nagy, minimális hatékonysággal működő régiókban. Az egyik legfőbb baj az, hogy a régiókat technokrata szellemben, felülről megtervezve hozták létre, és a „haladás” jegyében figyelmen kívül hagyják az érintettek véleményét. Pedig ez is fontos, hiszen mégiscsak az adott vidék polgárai tudják jobban, hogy milyen szomszédos megyékkel fűzi őket történelmi, kulturális, földrajzi és gazdasági kapocs.
Ám nálunk nem csupán a rosszul értelmezett, felülről irányított progresszió jegyében fogant központi „diktatúra” kontra helyi hagyományok ellentét van jelen, hanem a nemzeti is. A román politikusok attól tartanak, hogy a hagyományos régiók a magyar önrendelkezés, sőt szeparatizmus melegágyai lehetnek – miközben a román törekvések a magyar közösség kapcsán az elmúlt kilencven évben a beolvasztásról szólnak. Ennek nyomán a mostani, Bukarestből ránk erőszakolt regionális felosztás miatt a székelyföldiek azért hüledezhetnek, hogy miért kerültek egy fejlesztési régióba Fehér vagy Szeben megyével, míg a bihariak és a szatmáriak amiatt bosszankodhatnak, hogy milyen alapon tartoznak egy régióba Beszterce-Naszód vagy Kolozs megyével. Ez persze sem a magyaroknak, sem a románoknak nem jó, hiszen az eltérő kulturális és gazdasági háttér, valamint az, hogy a régión belül az önrészt könnyebben előteremtő vidékek elszívják a forrásokat a szegényebb területek elől, akadályozza a hatékonyságot.
Erre sokan rájöttek már Bukarestben is – az eddigi tapasztalatok alapján azonban nem biztos, hogy a helyi sajátosságok, kulturális és történelmi hagyományok tiszteletben tartása, a gazdasági fejlődés és az általános jólét növelésének szempontjai végre képesek lesznek felülírni a politikai tőke kovácsolására mindig alkalmas etnikai megközelítést az új régiók kialakításáról szóló viták során.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!