JEGYZET – Hiába az új köntös, a csúf, régi lóláb bizony kicsüng: az a néhai furcsa „szokás”, amikor még a Szovjetunió és a mögé felzárkóztatott csatlós államok sora fennhéjázóan béketábornak mondták magukat, habár a legkülönbözőbb formákban cáfolták ezt.
2016. augusztus 02., 19:282016. augusztus 02., 19:28
A kötelező felvonulásokon például az egyik rigmus arról szólt, hogy a Szovjetunió a béke vezérbástyája, de bármilyen kérvényt vagy hivatalos beadványt is a Harcolunk a békéért! jelszóval kellett zárni. Az ellenfél, az „imperialista karvalyhatalmak\" hada volt a háborúra uszító, merthogy le akarják nyelni az egész világot – mondták.
Belegondolni is rossz, mi mindennel tömték a fejünket már az elemi iskolában! Szerencsére csak nagyon kevesen hitték a kőkemény propagandabeszédeket, olyanok, akik otthon is hasonlókat hallottak. Nagyrészünk egészen más szövegeket hallott a recsegő-ropogó Szabad Európa adásaiból, melyeket szüleink próbáltak meg minden este kihalászni az éter hullámaiból. És a gyerekfülnek félig-meddig érthetetlen politikai viccek?! Leginkább az maradt meg, amit már ebben a rovatban is említettem, miszerint nem lesz háború, csak olyan békeharc, hogy kő kövön nem marad.
Serdülő korunkban viszont ennél már fontosabb „információkhoz\" is jutottunk, például az úgynevezett álcázott gyárakról. Fegyvergyárról, ahol hivatalosan varrógépek, tölténygyárról, ahol kötő- és varrótűk, sőt tankösszeszerelő üzemről, ahol úgymond traktorok készültek. S hogy a békeharcban miért kellett a fegyverkezés?! A „béketábor\" többi országa számára, ahonnan nálunk nem gyártott hadieszközök érkeztek, illetve a még gyarmat harmadik világ országai számára, abban a reményben, hogy a maguk oldalára tudják állítani őket. Volt, amelyikkel sikerült, másokkal az ellenfél járt szerencsével. Amíg a körülbelül negyedszázadig tartó hidegháború lángja ki nem aludt.
Most viszont újraéledt, sajnos nagyon hasonló eljárással: hírül adták, hogy Románia is szállít fegyvert a Közel-Keletre. Ahol ugyebár különböző előjelű államok vannak, és becsületükre legyen mondva (?!) egyik sem nevezi magát a béke szigetének. Sőt. Na de politikailag mi egészen más táborba tartozunk, és nem illendő önmagunk, illetve hivatalos szövetségeseink ellen fegyvereket szállítani. De hát az üzlet az üzlet, a politika meg politika! Csinálják mások is, miért ne hozhatnának némi pénzt a konyhára nekünk is a fegyverek?! Csak lejjebb kell húzni a szép, új köntöst, hátha elhiszi valaki, hogy nem a régi béketábor hazugságaiból jövünk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!