2009. április 29., 12:012009. április 29., 12:01
Akkoriban még nem tudtam, hogy az életben soha nem veszem hasznát mindezeknek, de megtanultam, mert akkor ez volt az irányzat. Azonban már akkor hiányoltam, hogy kevés a zeneóra, a testnevelés, a rajzóra, ahol csupa érdekes dolgokat lehet egészen lazán elsajátítani. Ezeknek a tanóráknak a hiányát most még inkább érzem, amikor felnőttként gondban vagyok, ha egy-egy klasszikus művet fel kell ismerni, arról nem is beszélve, hogy fogalmam nincs arról, milyen lazító tornagyakorlatot kellene végeznem, ha a sok számítógép előtti ülőmunkától görcsös fájást érzek a hátamban.
Pedig nekünk akkoriban heti két kötelező tornaóránk volt, és még kilencedikben is tanítottak rajzot és zenét. Amikor a gyermekeim iskolába kerültek – főleg az elején – nagyon megdöbbentett, hogy a tanügyi rendszer évek óta tartó reformtörekvései egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy a tantervbe még több szögfüggvény, még több deriválás és pekingi kacsa kerüljön. Ráadásul mindez a rajz-, a zene- és testnevelés-oktatás rovására. Utóbb például arról értesültem, hogy a tantervbe három testnevelési órát iktatnak be, de ebből csak egy lesz kötelező, a másik kettő amolyan sportklubokban zajló tevékenység, amin ugyebár elsősorban az élsportolók vehetnek részt.
Azonban ahogy elnézem a felnövekvő generációt, szomorúan tapasztalom, hogy egyre több a túlsúlyos, hátgerincproblémákkal küszködő tinédzser, akiknek bizony nem ártana a heti kötelező két tornaóra. Arról nem is beszélve, hogy ezekre a gyerekekre rá sem néz egyetlen edző sem, nemhogy bevonja őket egy sportklub tevékenységébe.
Feltevődik akkor a kérdés, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Milyen felnőttek lesznek? Milyen lesz az egészségi állapotuk? Ismerve azt is, hogy a mi generációnkhoz képest ezek a gyerekek többet „játszanak” a számítógépen, mint mi, akik délutánokat szaladgáltunk a friss levegőn, nem nehéz kikövetkeztetni: púposak, kövérek lesznek, de roppant okosak. Kérdés, hogy megrozzant egészségi állapotú felnőttként, hogyan fogják hasznosítani az iskolában begyűjtött és elraktározott óriási ismerethalmazt?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok