VEZÉRCIKK – Elég egyértelműen kifejtette álláspontját kedden Klaus Johannis államfő azzal kapcsolatban, hogy milyen feltételekhez ragaszkodik a miniszterelnök-jelölt kinevezésekor.
2016. december 13., 18:462016. december 13., 18:46
És noha neveket nem említett, nyilvánvalóan Liviu Dragneára utalt, amikor a kampány során is emlegetett feddhetetlenségi kritériumokat szóba hozta. Ezzel pedig megadta egy választásokat követő politikai válság alaphangját. Bár a hivatalos nevesítés még nem történt meg, borítékolható, hogy fölényes győzelmük nyomán kit javasolnak kormányfőnek a román szociáldemokraták. A PSD-ben az elmúlt másfél évtizedben kialakult szokásjog is azt követeli meg, hogy a posztra az alakulat elnökét terjesszék fel.
Tulajdonképpen ezt diktálják Dragnea érdekei is, elvégre mégiscsak az ő vezérletével érte el az alakulat fennállása legnagyobb diadalát, másrészt ő is tudja: ha maga helyett másnak engedi át a miniszterelnöki bársonyszéket – ezzel együtt a pénzt, paripát és fegyvert –, akkor az előbb-utóbb a „fejére nőhet\", és elorozhatja előle a pártelnöki tisztséget is. Viszont Dragneával az a bökkenő, hogy tavasszal jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtotta az igazságszolgáltatás választási csalás miatt, a kormány működéséről és szervezéséről szóló hatályos jogszabály pedig tiltja, hogy egy jogerősen elítélt személy a kormány tagja legyen. Ráadásul egy másik per is folyamatban van ellene, amelyben korrupcióval összefüggő bűncselekményekkel vádolják, és ha ebben is elmarasztaló ítéletet kapna, büntetése letöltendőre változhat.
Dragnea személye tehát nagyon problémás, a romániai politikai osztály megújulásának és reformjának elvét zászlajára tűző Johannis pedig – hacsak komolyan gondolja elnöki pályafutását, és esetleg újabb mandátumra is pályázik – nem teheti meg, hogy szemet huny efölött. Nagy az esélye tehát annak, hogy a vasárnapi megmérettetés nyomán kialakult politikai konstellációban konfliktussal induljon a jobboldali államfő és a felállni készülő baloldali hatalom kényszerű együttélése. Bár hozzászokott már, a romániai társadalomnak, vele együtt pedig az országnak egyáltalán nem hiányoznak azok az idők, amikor a Cotroceni-palota és a miniszterelnöki hivatal között naponta röpködtek a nyilatkozatbombák oda-vissza, a Băsescu és Ponta közötti kohabitációs megállapodás ellenére pedig a felek ott tettek keresztbe egymásnak, ahol tudtak.
Úgyhogy a történelem megismétlődésének elkerülése, no meg Románia lejáratásának elkerülése érdekében Dragnea jobban tenné, ha az ország érdekeit az egyéni ambíciói fölé helyezné, és keresne maga helyett egy feddhetetlen miniszterelnök-jelöltet. Bár a PSD-ben ilyet nem könnyű találni, valaki csak fennakad a rostán...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!