2011. szeptember 09., 11:052011. szeptember 09., 11:05
Persze megtörténhet: teljesen véletlen, hogy a pártbejegyzést megóvó román ügyvéd éppen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyik tanácsadóját, illetve az RMDSZ bukaresti szervezetének elnökét bízta meg az EMNP dossziéjának áttanulmányozásával. Mint ahogy bizonyára az EMNP bejegyzését támogató aláírások is véletlenül kerültek az RMDSZ-közeli sajtóhoz. Nagy kérdés ugyanakkor, mi lesz akkor, ha mindezen véletlen egybeesések ellenére a bukaresti bíróság – felülbírálva az alapfokú ítéletet – úgy dönt, hogy mégsem ellenkezik annyira az európai demokrácia alapelveivel, ha egy politikai párt a társadalom valamely csoportjának érdekeit képviseli, és bejegyzi az EMNP-t. Persze az RMDSZ most birtokon belül van, nem ellenzéki alakulat, mint 2009-ben, amikor rákényszerült, hogy fölvegye európai parlamenti listája élére Tőkés Lászlót, hogy annak népszerűségét kihasználva szerezzen voksokat.
Kormánypártként pedig jóval több eszköz áll rendelkezésére a szavazatszerzésre, mint az EMNP-nek, ráadásul húszéves beágyazottsága, kiépített szervezeti hálózata és sok helyen a művelődési és civil intézmények fölötti ellenőrzés, a pénzosztói szerep birtoklása is növeli esélyeit. Tőkés László és a bejegyzésre váró EMNP viszont csak az RMDSZ mérsékelten sikeres kormányszerepe és egyre nyomasztóbb egyeduralma miatti elégedetlenségre és a magyar kormány támogatására számíthat. Hogy azonban ez sem kevés, az jelzi, hogy az RMDSZ mennyire idegesen fogadja az új rivális megjelenését. A helyzetet bonyolítja, hogy van még egy párt – a már bejegyzett, sőt polgármesteri tisztségeket is birtokló MPP, amelyet viszont az RMDSZ és Tőkés egyaránt elutasít. Tipikusan magyar helyzet – ám ha a nagyjából azonos célokat valló, de azt eltérő eszközökkel elérni akaró politikai szervezetek továbbra is elbeszélnek egymás mellett, és képtelenek lesznek megtalálni az egyensúlyi helyzetet Bukarest és Budapest között, akkor könnyen meglehet, hogy a romániai magyarság új prioritással szembesülhet: meg kell szoknia a parlamenten kívüli állapotot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok