Ha kárörvendeni támadna kedvünk, megalapozottan bezzegelhetnénk, hogy lám, a Krónikában már hetekkel ezelőtt beharangoztuk, miszerint bukásra van ítélve az RMDSZ népszavazási kísérlete a régiósítás ügyében.
2013. november 10., 23:182013. november 10., 23:18
De mivel nem kenyerünk a kajánkodás, csak tényszerűen elkönyveljük, hogy immár a szövetség vezetői is beismerik: kudarcra van ítélve a három székelyföldi és három partiumi megyében szorgalmazott referendumok kimenetele.
A kezdeményezés keretében az alakulat arról faggatta volna az érintett régiók lakosságát, akarják-e, hogy a három-három megye egyetlen fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely, illetve Nagyvárad központtal. A népszavaztatás ötletéről kezdetben nem tűnt úgy, hogy vereségre van ítélve, hiszen a Ponta-kormány régióátszervezési koncepcióját több oldalról is támadás éri, ráadásul nemcsak szakértők vagy az ellenzék részéről, hanem a koalíción belülről is. Eleve tudni lehetett azonban, hogy a román pártokat jóformán lehetetlen meggyőzni a javaslat támogatásáról, hiszen ők – legyen szó a partiumi vagy akár a székelyföldi megyékről – nem úgy tekintettek az RMDSZ elképzelésére, mint amely a történelmi, kulturális hagyományok, gazdasági érvek alapján igyekszik megrajzolni az új fejlesztési régiók határait.
Ellenkezőleg: kizárólag etnikai szemüvegen keresztül mérlegelték a kezdeményezést, amelyről szentül hiszik, hogy az etnikai alapú autonómia megteremtése számára készíti elő a terepet. Persze tisztában voltak ezzel az RMDSZ központi és területi korifeusai is, akik vélhetően azzal a céllal erőltették mégis az aláírásgyűjtést, hogy bemelegítsék a jövő évi európai parlamenti választásokra a magyar szavazókat.
Ami nem túl tisztességes eljárás, de hát volt már hasonló „csalira” példa az elmúlt húsz évben, például amikor 2000-ben Frunda György államfőjelölti kampányát kötötték össze a kettős állampolgárság érdekében folytatott aláírásgyűjtéssel.
Kérdés, hogy nem ugyanilyen célt szolgál-e az RMDSZ másik aktuális projektje, a területi autonómiáról szóló törvénytervezet. Különösen annak ismeretében, hogy a szövetség komolyan számol a román kormánykoalíció szétesésével, majd hatalomra kerülésével. Ez esetben már „házon belül” borítékolható az autonómiastatútum sorsa.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!