2011. november 22., 09:182011. november 22., 09:18
Nem csüggesztette el őket a négy évvel ezelőtti kudarc, amikor a polgárok elsöprő többsége Băsescu hivatalban maradását támogatta a parlamenti döntés nyomán megtartott népszavazáson, mint ahogy az sem, hogy a parlamenti matematika most nem nekik kedvez, lévén, hogy az akkor az államfővel szemben állók táborát erősítő RMDSZ most a Băsescu pártjaként számon tartott PDL-vel kormányoz közös koalícióban. Tény ugyanakkor, hogy a 2007-es állapotokhoz képest most éppen fordítottnak tűnik a helyzet. Ma a parlamentben tűnik bizonytalannak a voksolás kimenetele, a polgárok jelentős része azonban – legalábbis a közvélemény-kutatások tanúsága szerint – kiábrándult Băsescuból.
A gazdasági válság nyomán kialakult helyzetért a lakosság többsége a kormányzó PDL-t és annak mentorát, azaz őt tekinti felelősnek. Mindemellett a PDL-t érintő korrupciós botrányok sem Băsescu esélyeit erősítik. Más kérdés ugyanakkor, hogy mit nyer az ország, ha a parlamentnek sikerül felfüggesztenie Băsescut, és ezt a lakosság ezúttal megerősíti. Szó sincs arról, hogy ő lenne minden idők legtökéletesebb államfője – sőt! –, azonban a jelenlegi ellenzék sem vele, sem a mostani kormány – amúgy alig látható – gazdaságpolitikájával szemben nem mutatott eddig fel hiteles alternatívát. Ha Crin Antonescunak hívnák az államfőt, ő ugyanúgy nem tudna pénzt keríteni a nyugdíj- és béremelésekre, mint a jelenlegi elnök. Ezért szükséges az újabb cirkusz: mivel az USL sem tudja, hogyan lehetne kilábalni a válságból, és honnan lehetne pénzt szerezni, politikai pótcselekvésként beindítja a felfüggesztési eljárást.
Annak során ugyanis nem érdemi szakmai és gazdasági érvekkel kell előállni, hanem homályos, az átlagpolgár számára érthetetlen és érdektelen alkotmányjogi csűrés-csavarással, ráadásul a kampány folyamatos szereplési lehetőséget biztosít. Persze vitathatatlan, hogy Băsescu eddigi tevékenysége során gyakran feszegette az alkotmányos rend határait – kérdéses ugyanakkor, hogy az USL mostani kezdeményezése hogyan tudná az alkotmányosság megerősödését és a stabilitást szolgálni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.