Egy hét alatt kormányfő ritkán kap annyi pofont saját maga és pártja nyilatkozatai, illetve döntései miatt, mint most Victor Ponta.
2014. január 16., 22:062014. január 16., 22:06
A washingotni kormány képviselője egyértelműen neki címezte üzenetét, amikor arról beszélt: aggasztó, ha egyes ítéletek kapcsán a politikum nyilatkozatai révén próbál nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. Ezt követően szocialista „elvtársa”, Martin Schulz EP-elnök minősítette megengedhetetlennek, hogy nácinak nevezte Elmar Brok német EP-képviselőt.
Szerdán az alkotmánybíróság kaszálta el a hazai igazságszolgáltatás és a külföldi partnerek szerint is a korrupcióellenes szervek munkájának megnehezítését célzó Btk.-módosítást, csütörtökön pedig a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ellenőrző testülete jutott arra a következtetésre, hogy Ponta kárt okozott az igazságszolgáltatás hitelességében, amikor politikai ítéletnek nevezte elődje, Adrian Năstase volt kormányfő korrupció miatti elítélését.
Ponta ugyanakkor nem hajlandó beismerni, hogy hibázott. A tény, hogy mind az igazságszolgáltatási tanács jelentését, mind az ellene zajló DNA-vizsgálatot félvállról vette, és csupán néhány ironikus kommentár erejéig tartotta érdemesnek velük foglalkozni, arra enged következtetni, hogy továbbra is ragaszkodik ahhoz a kommunikációs panelhez, miszerint az igazságszolgáltatás nem független, azt ugyanis Traian Băsescu államfő mozgatja a háttérből.
Vélhetően ezzel próbálja elvenni az élét az őt és a kormányoldalt ért csapásoknak, amelyek népszerűségvesztést okozhatnak a közelgő EP-választások és az év végi államfőválasztás előtt a kormánypártoknak. (Mint ahogy az is kommunikációs fogás volt, hogy ő jelentette be a Brassó-Comarnic autópályáról szóló tárgyalások eredményét – ezzel szerette volna elérni, hogy a nap eseményei között ne csupán a CSM-jelentés kapcsán szerepeljen a neve).
Lehet, hogy Ponta mindezzel a saját híveit képes lesz meggyőzni, de ha pártja számára hasznos is lesz ez a retorika, az ország hitelessége mindenképpen megsínyli. Hiszen kifele továbbra is azt a képet sugallja, hogy a román miniszterelnök saját és pártja politikai érdekei miatt hadjáratot folytat a független igazságszolgáltatás ellen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!