Az európai alapértékekkel és a kontinens országai közül elsőként általa szentesített Schengeni Egyezménnyel megy szembe Franciaország, amikor akadályt gördít Romániának a belső határellenőrzés nélküli övezethez történő csatlakozása elé.
2013. szeptember 30., 19:472013. szeptember 30., 19:47
Nem árt emlékeztetni, hogy közel harminc évvel ezelőtt a luxemburgi Schengen város mellett az Európai Gazdasági Közösség tíz tagjából öt – a Benelux államok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság – megállapodott a közös határaikon való ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről. Az 1985-ben megkötött egyezményhez azóta további 17 EU-tagállam és három társult ország is csatlakozott, így jelenleg mintegy 400 millió európai polgár élvezi a személyek valódi mozgásszabadságának feltételeit. Kivéve a román és bolgár állampolgárokat. Hiába mondta ki ugyanis a két országról még 2011 nyarán a tagállamok a bel- és igazságügyi tanácsának elnöksége, hogy megfelelően felkészült a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazására, a technikai feltételek nem elegendőek, a bővítéshez politikai döntés is szükséges. Márpedig akárcsak korábban más nyugat-európai államok, ezúttal Franciaország is politikai megfontolásból tesz keresztbe Romániának és Bulgáriának. Ráadásul teljesen mondvacsinált okok miatt, hiszen a francia politikusok által hol burkoltan, hol nyíltan felhánytorgatott „cigányinvázió” nem a két ország Schengen-tagságán múlik, elvégre a romániai és bulgáriai romák jelentős része hazája tagságától függetlenül bejutott a schengeni övezetbe. Ezt nagyon jól tudják Párizsban is, csakhogy a jövő tavasszal rendezendő helyhatósági választások közeledtével a francia baloldal nem meri felvállalni a bővítés jóváhagyásának kockázatát, inkább az ottani közrend és a társadalmi nyugalom megteremtőjének szerepében tetszeleg választói előtt. De ugyanígy történt, amikor a Nicolas Sarkozy vezette jobboldal volt hatalmon. Párizs akkor is, most is azt üzente: az EU-nak nevezett politikai klubban a nagyhatalmak bármit megtehetnek a „perifériával”. Holott valamennyien tisztában vannak vele, hogy ezáltal nem fogják elejét venni a kelet-európai cigányok beáramlásának, az illegális táborok kialakításának, sőt az érintett országokat sem sarkallja hatékonyabb romaintegrációs stratégia gyakorlatba ültetésére.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
szóljon hozzá!