Az európai alapértékekkel és a kontinens országai közül elsőként általa szentesített Schengeni Egyezménnyel megy szembe Franciaország, amikor akadályt gördít Romániának a belső határellenőrzés nélküli övezethez történő csatlakozása elé.
2013. szeptember 30., 19:472013. szeptember 30., 19:47
Nem árt emlékeztetni, hogy közel harminc évvel ezelőtt a luxemburgi Schengen város mellett az Európai Gazdasági Közösség tíz tagjából öt – a Benelux államok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság – megállapodott a közös határaikon való ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről. Az 1985-ben megkötött egyezményhez azóta további 17 EU-tagállam és három társult ország is csatlakozott, így jelenleg mintegy 400 millió európai polgár élvezi a személyek valódi mozgásszabadságának feltételeit. Kivéve a román és bolgár állampolgárokat. Hiába mondta ki ugyanis a két országról még 2011 nyarán a tagállamok a bel- és igazságügyi tanácsának elnöksége, hogy megfelelően felkészült a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazására, a technikai feltételek nem elegendőek, a bővítéshez politikai döntés is szükséges. Márpedig akárcsak korábban más nyugat-európai államok, ezúttal Franciaország is politikai megfontolásból tesz keresztbe Romániának és Bulgáriának. Ráadásul teljesen mondvacsinált okok miatt, hiszen a francia politikusok által hol burkoltan, hol nyíltan felhánytorgatott „cigányinvázió” nem a két ország Schengen-tagságán múlik, elvégre a romániai és bulgáriai romák jelentős része hazája tagságától függetlenül bejutott a schengeni övezetbe. Ezt nagyon jól tudják Párizsban is, csakhogy a jövő tavasszal rendezendő helyhatósági választások közeledtével a francia baloldal nem meri felvállalni a bővítés jóváhagyásának kockázatát, inkább az ottani közrend és a társadalmi nyugalom megteremtőjének szerepében tetszeleg választói előtt. De ugyanígy történt, amikor a Nicolas Sarkozy vezette jobboldal volt hatalmon. Párizs akkor is, most is azt üzente: az EU-nak nevezett politikai klubban a nagyhatalmak bármit megtehetnek a „perifériával”. Holott valamennyien tisztában vannak vele, hogy ezáltal nem fogják elejét venni a kelet-európai cigányok beáramlásának, az illegális táborok kialakításának, sőt az érintett országokat sem sarkallja hatékonyabb romaintegrációs stratégia gyakorlatba ültetésére.
Van az erdélyi magyar sajtónak (is) egy szelete, amelyik előszeretettel állítja magáról, hogy független, ezt a státust önmeghatározásként használja, ami értelmezése szerint automatikusan maga után vonja a szakmaiság és az igazmondás nonpluszultráját.
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Fél füllel hallgatom a híreket. Fél évnyi kormányválság után beiktatták az új miniszterelnököt és minisztereit, akik ígéreteket tettek, hogy ők aztán megmutatják a tutit. Vége a nyomorúságnak csodálatos országunkban, közeledünk a Kánaánhoz.
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk.
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
szóljon hozzá!