VEZÉRCIKK – Klasszikus politikai leszámolás zajlik ezekben a napokban a kisebbik bukaresti kormánypárton, a Liberálisok és Demokraták Szövetségén (ALDE) belül. A párt egyik társelnöke, Călin Popescu-Tăriceanu éppen eltakarítja az útból a másik társelnököt, Daniel Constantint, hogy egyeduralomra tegyen szert a pártban.
2017. március 27., 23:182017. március 27., 23:18
Valami hasonlóra számítani lehetett, hiszen az ALDE két törpepárt, a Tăriceanu vezette Liberális Reformpárt (PLR) és a Constantin által vezetett Konzervatív Párt (PC) egyesülése nyomán jött létre 2015-ben, és bár egyértelmű, hogy Tăriceanu a tapasztaltabb és rutinosabb politikus – hiszen miniszterelnök is volt, és a Nemzeti Liberális Párt elnöke hosszú évekig –, így neki állt a zászló a pártelnöki tisztségre a fúzió befejezése nyomán, azért igyekszik bebiztosítani, hogy a volt konzervatív párti szárnynak ne lehessen beleszólása a párt irányításába.
Az ALDE amúgy egyértelműen konjunktúrapárt, amely egyetlen célt szolgál: a Nemzeti Liberális Párt gyengítését. Ehhez a Szociáldemokrata Párt (PSD) kiváló partnert talált Tăriceanu személyében, aki az amúgy egész jó kormányzás után elvesztett 2008-as választást követően partvonalra szorult a liberális pártban, és folyamatosan gyűltek benne a sérelmek mindaddig, amíg a PNL az összeolvadásról döntött az eddig ősellenségnek tartott Demokrata-Liberális Párttal. Ekkor lépett ki a PNL-ből, és a hozzá hű pártvezetőkkel együtt megalakította új pártját, amely vélhetően még Tăriceanu viszonylagos népszerűsége ellenére is eltűnt volna a süllyesztőben, ha a PSD nem kapcsolja politikai lélegeztetőgépre őt.
Emlékezetes: a szociáldemokraták azáltal biztosították Tăriceanu számára a befolyást és azt, hogy állandóan szem előtt legyen, és véleményt nyilváníthasson a napi nagypolitikai ügyekben, hogy még 2014-ben őt választották a szenátus elnökévé. Ezzel örökre lekötelezték egykori ellenfelüket, gyakorlatilag a PSD bábjává fokozva le az egykori liberális kormányfőt.
A magát konzervatívnak nevező másik ALDE-alapító párt múltja sem makulátlanabb: a jelenleg korrupció miatt tízéves szabadságvesztését töltő mogul, Dan Voiculescu által alapított pártocska azzal írta be magát a politikai rekordok könyvébe, hogy támogatottsága sohasem érte el a parlamenti küszöböt, mégis szinte állandóan kormányon volt, mivel a választások előtt hol ezzel, hol azzal az oldallal kötött szövetséget. Népszerűségének titka a többi párt között Voiculescu vagyona és az általa birtokolt sajtóorgánumokban való szereplés lehetősége volt. Azzal, hogy Tăriceanu hóna alá nyúltak, és belementek a fúzióba, ismételten sikerült bejutniuk a parlamentbe – nem kizárt, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy a PSD a választások napján éppen annyi szavazatot „irányított át\" az ALDE-nak, amennyi a parlamenthez való bejutáshoz szükséges volt.
Most már azonban, hogy feladatukat elvégezték, és sikerült a parlamenti jelenlétet és a kormányzást biztosítani Tăriceanu és Liviu Dragnea, a PSD elnöke számára, fölöslegessé váltak a volt konzervatív párti politikusok. Dragnea és Tăriceanu eddig is Constantin mellőzésével hozták meg a fontos döntéseket, és a mostani leszámolást, a politikai bizalom Constantintól való megvonását követően ez már zavartalanul folytatódhat.
Persze Constantin kizárása a pártból már problémásabb, hiszen a jelek szerint több egykori PC-s honatya is vele együtt távozna, ami megingathatja a kormánytöbbséget. Ám az, hogy Tăriceanu és Dragnea ilyen könnyedén felvállalta a félreállítását, azt jelzi, hogy nem aggódnak a kormánytöbbség miatt. És igazuk is van, hiszen a tapasztalatok alapján akad egy olyan, mintegy hat százalékkal rendelkező parlamenti párt, amely bármikor bármelyik kormányba hajlandó belépni. És amely már amúgy is parlamenti támogatásról szóló megállapodást kötött a kormánypártokkal.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.