2011. július 28., 09:332011. július 28., 09:33
És megannyiszor hallottam, olvastam az illető reakcióját is, miszerint egy fikarcnyi sem igaz abból, hogy ő állami pénzeket vágott volna zsebre. Ahogy az sem felel meg a valóságnak, hogy a vidéki infrastruktúra-fejlesztésre szánt uniós pénzeket bár szintén infrastruktúra-fejlesztésre, azonban az anyósa, sógornője, hatodrangú unokatestvére vagy szomszédja lakásának, hétvégi házának a felújítására fordította volna.
Az összegeket ugyanis rendeltetésszerűen használta fel, és a DNA ügyészei csupán politikai alapon szaglásznak utána, politikai hadjárat, nyomásgyakorlás, bosszú áldozata. És meglepő módon az utóbbi kijelentést hasonlóképpen alkalmazzák mind a kormánypárti, mind az ellenzéki politikusok. Így most már egyre jobban furdal a kíváncsiság, hogy a politikai alapon vizsgálódó DNA kinek az embereiből is tevődik össze? Esetleg a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon alapon mindkét oldal hasonló arányban „delegál” ide ügyészeket, akik sorshúzással döntik el, hogy mikor melyik fél fekete bárányai ellen indítanak hadjáratot? Vagy az egész mechanizmust valóban az államfő irányítaná, és valahányszor olyan témával foglalkozik a sajtó, amellyel szerény véleménye szerint nem kellene, koncként bedobja az újságíróknak valamelyik vezető politikus állítólagos korrupciós ügyeit? A változatosság kedvéért, vagy hogy ne keltsen gyanút, hol egyik, hol a másik oldalról?
Ez mai napig rejtély maradt számomra, azonban „a politikai leszámolások” végkifejletét tekintve azt a következtetést vagyok kénytelen levonni, hogy a hetekig tartó nyilatkozatok után – ugyanis egy ilyen ügy jó alkalom a többi politikus számára is, hogy véleményt nyilvánítson, védelmébe vegye, vagy esetleg támadja kollégáját, esetleg biztosítsa választóit, hogy ő soha nem tenne ilyet –, olyan hirtelen felejtik el az egészet, ahogy kezdődött. Vagy azért, mert az illető politikus valóban feddhetetlen – és ennek nincs hírértéke –, vagy esetleg azért, mert a DNA ügyészeinek éppen egy másik, természetesen politikai alapon indított nyomozással kell foglalkozniuk.
Ezek után már-már azt hinné az ember, hogy Romániában nincs is korrupció, és az uniós szervek, nemzetközi fórumok tájékozatlanságból állítják azt, hogy a hazai igazságszolgáltatásnak nagy lemaradásai vannak e téren. Talán félretájékoztatták őket. Politikai alapon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!