2009. március 27., 14:332009. március 27., 14:33
A rendkívül intelligens brit kormányilletékesek briliáns gondolata a következő: arra szeretnék rákényszeríteni a pubokat, hogy az alkoholfogyasztás visszaszorítása érdekében a jövőben kisebb poharakban szolgálják fel az italt. Ráadásul a londoni kabinet illusztris tagjai arról is bizonyságot tettek, hogy utolsó, kulturálatlan tahók. Ugyanis nem a sör vagy a tömény italok fogyasztása ellen hirdettek hadjáratot, hanem a bort tették meg első számú közellenségnek. A javaslat lényege: az italozók 125 milliliteres pohárral kapnának a borból az eddigi 175, illetve 250 milliliteres poharak helyett. Ilyenkor futnak át az ember agyán az olyan közhelyek, hogy a szigetlakók valóban nem kaptak elegendő mértékű adagot az európai civilizációból, amelynek jó néhány ezer éve a borkultúra is részét képezi. Irodalmi művek egész sora szólt az elmúlt évszázadokban a kulturált, mértéktartó borfogyasztás jótékony hatásairól. De ha már a túlzott alkoholfogyasztásnál tartunk: a whisky mértéktelen vedelése jóval súlyosabb veszélyekkel járhat, valamiért mégsem a whiskyspoharak mérete zavarja a Brown-kabinet felelős tagjait, mint ahogy a söröspalackok méretét sem csökkentenék 0,25 literesre. Apropó sör: a közép-európai példa alapján megtörténhet, hogy elsősorban nem is a fogyasztók, hanem a kocsmatulajdonosok vonulnak majd kiélesített dugóhúzókkal és molotovkoktélokkal a kormányintézmények ellen. Hiszen nálunk is egyre több kocsmában hódít teret az a nyugati bolondéria, amelynek értelmében a félliteres palackok helyett 0,33-as kiszerelésben kapható csak sör. Ennek eredményeként az emberek vagy bort, esetleg töményt rendelnek, vagy nem is járnak kocsmába – inkább megveszik a közértben a hagyományos méretű söröket, a kocsmák meg elmehetnek a fenébe. Az viszont senkinek meg sem fordul a fejében, hogy ne sörözzön. Mint ahogy a borról sem fog senki lemondani. Legfeljebb majd a sarki boltban vásárolja meg a palackot, a kocsmai árnál lényegesen olcsóbban. És abban a tudatban kortyolgathatja otthon a jófajta Cabernet Sauvignont, hogy akárhány agysejtjét pusztítja el az alkohol, még mindig több marad, mint a kormányilletékeseknek együttvéve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok