Mindig is tudtam én, hogy pofátlan nemzet a magyar. Nem elég, hogy minden, a felszámolását célzó intézkedés ellenére, provokatív módon még mindig milliós nagyságrendben van jelen Erdélyben, még képes különböző igényekkel is előállni.
2014. március 28., 16:542014. március 28., 16:54
Például saját tulajdonnal akar rendelkezni. Mi több, annyira szemtelen, hogy nem csupán új ingatlanokat épít – ami tényleg barátságtalan lépés, hiszen azt jelzi: továbbra sem akar innen elmenni –, hanem még a korábban a tulajdonában levő, a kommunisták által ellopott és a román állam, illetve hatóságok által jelenleg is használt ingatlanait is van képe visszakérni.
Most épp Kolozsvár kapcsán fogalmazta meg aggodalmait egy hazafiúi érzelmekkel csontig átitatott román publicista. Hiszen tényleg elképesztő, hogy a magyar egyházak, intézmények és magánszemélyek több száz ingatlan-visszaszolgáltatási kérelmet nyújtottak be, amelyek teljesítése esetén magyar kézbe kerülne a kincses város összes történelmi ingatlana.
A túlzottan engedékeny román hatóságokat ostorozó filippikában többek között azok a fő érvek, hogy sérül az egyház és az állam szétválasztásának elve, hiszen a magyar egyházak nem átallnak ma is magyar iskolákat működtetni a visszakapott iskolaépületekben. Persze csak azt követően, hogy menetrendszerűen kirakták a román osztályokat, erőszakosan különválasztva ezzel a magyar és a román diákokat, akik amúgy mennyei békében tanultak egymás mellett. Bizonyos szempontból érdekes a lelkes publicista gondolatmenete.
Elgondolkodtam, mi lenne, ha magamévá tenném a véleményét, és egy szép napon néhányad magammal becsengetnék az ő vagy a hozzá hasonló nézeteket valló román politikusok ajtaján. Majd amikor ajtót nyit, se szó, se beszéd, benyomulnánk, kirámolnánk a hűtőszekrényt, csutkára feltolnánk a DVD-lejátszó hangerejét, és másnap reggelig tartó, hatalmas bulit csapnánk.
Ha pedig ez ellen szót merne emelni, akkor közölném vele, hogy csak lassan a testtel, hiszen ha hűséges a saját gondolatmenetéhez, akkor egyetlen állampolgár sem jogosult a magántulajdonra, vagyis teljes joggal érzem jól magam abban az ingatlanban, amelyet volt olyan ostoba, hogy saját zsebből felépíttetett vagy megvásárolt.
Ha pedig esetleg a rendőrséghez vagy a bírósághoz fordulna, hogy eltávolíttassanak az ingatlanból, a lehető legmélyebb és legőszintébb felháborodásomnak adnék hangot. Hiszen hogy jön ahhoz bárki is ebben az országban, hogy igényt merjen tartani a saját tulajdonára?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!